Extrovertáltként, társasági emberként mit lehet kezdeni azzal ha valaki gyakran beteg volt, amiatt már a százezredik eseményről marad le, és 600ezredik ember bélyegzi meg azzal hogy miért fázik állandóan?

Amikor valaki egy olyan testvér mellett nő fel sajnos aki ezt nap mint nap elsüti, és utána jönnek az ehhez hasonló "barátok" illetve párkapcsolatok, és végül happy end mert van valaki aki szeret. De az ember extrovertált. És ugyanúgy megvan a magas labda az ellenségeknek, a sznoboknak, hogy mi baja ennek megint. Legegyszerűbb dolgokban, pl nem lehet télen FÁZNI. Szomjasnak lenni, fáradtnak stb. Tényleg ennyire kis százaléka az embereknek tudja tolerálni ha valaki időnként felvesz vagy letesz egy kabátot, vagy csak körém gyűlnek ezek az emberek akik elveszik a normálisak elől a lehetőséget hogy inkább velük legyek? Állandóan gyűlnek a sznob érzéketlenek körém, alig látok már ki tőlük. Tudom hogy a távolból ott vannak a rendesek de ők nem tapadnak rám... A sznobok eleinte mind becsakliznak és barátságot kínálnak tálcán aztán kukáznak. A tesóm klónjai kb.