Volt olyan dolog az életetekben, amit inkább azért nem kezdtetek el/hagytátok abba, mert “hogy mit gondolnak majd mások”?

Tizenéves koromban a zenesuliban a furulyatanárom nagyon ajánlotta az oboa hangszert. Nem voltak oboások a zenekarban, nekem pedig elég nagy terjedelmű a tüdőm és meg tudtam szólaltatni a nagyon nem könnyű hangszert. De nem vállaltam, mert kiröhögtek, hogy "hehhe mész "oboázni"???" És eléggé szégyenlős lány voltam, kis mimóza, állandóan szivattak volna vele.

Most már sajnálom, mert tényleg nagyon ritka az országban, aki tud, nagyon keresettek akik tudnak játszani. Nekem most meg már sajnos nincs időm rá. :(