Vannak olyan emberek(főleg itt 20 év alatti korosztályt céloznám), akik jobban érzik magukat a jelenlegi korlátozott életben?

Én 20 évesen a plafonig ugráltam volna örömömben, ha jön a covid! Utáltam suliba járni. Mindenki a sportban volt jó, többen küzdősportokban, én meg reál tantárgyakból. Műszaki dolgok, elektronika, programozás kötött le, a szabadidőmet ilyenekkel töltöttem. Ki voltam közösítve. Annyit jártam csak közösségbe, amennyit tényleg muszáj volt. Mindig meg volt a 150 óra hiányzásom, és pengeélen táncoltam, hogy osztályoznak-e, vagy kapásból évet ismételek. Tanárok szerint is én voltam az osztály sara, nem az aki égő repülőt dobál, és összerágott zsebkendőt felköp a plafonra. Á, nem! Pénzes szülők gyerekét nem volt szabad szidni, akkor ki festi ki a tantermet, ki javít ablakot ingyen? Nekem mindig többet kellett dolgoznom a kettesért, és sokszor megszégyenített a tanár a többiek előtt, amiért a mai napig haragszom, és szeretném, ha átmenne rajtuk a kukásautó, aztán feldobálnák ami marad belőlük. Bocs, köpni kell! Most 40 évesen nem annyira jó az elszigeteltség. Több buli kimaradt már, amit rendszeresen meg szoktunk rendezni haverokkal, kollégákkal. Mondjuk, azt szeretem, hogy bátran rászólhatok a közértben arra, aki túl közel jön, vagy többen vásárolnak egy kosárba, vagy telefonálnak és nem vásárolnak, és ezért van tömeg. Moziban régen voltam, étteremben is, koncerten is, zenés pubban is. Mennék már valahová, de most van idő a barkácsolásra.