Miért nem tudom elképzelni, hogy engem szerethet valaki igazán? Nem tudom elképzelni, hogy pl lenne egy barátom, vagy később férjem aki engem igazán szeretne, és csak engem akarna.
Szüleimmel , testvéreimmel nem volt jó a kapcsolatom, nem szerettek szerintem annyira, nem igazán álltak ki mellettem. Folyton azt nyomták a fejembe, hogy én nem vagyok szerethető ember (pedig nem vagyok rossz ember). Mindig a hibáimat hangsúlyozták (külsőmben, és bármit csináltam kicikizték). Már elköltöztem tőlük pár hónapja de még mindig visszhangzanak a fejemben a bántó szavak, ha pl tükörbe nézek.... undorítónak látom magam külsőre és belsőre is, miért kellenék én valakinek.
Huszas évei elején járó L vagyok.
Valószínű azért mert mindíg csak a hibáidat hangsúlyozták, és soha nem kaptál pozitív visszajelzést.
Nem tudom miket kaptál de azért undorítónak ne érezd magad, biztos megvannak a jó tulajdonságaid csak nem veszed észre őket.
Esetleg más személy az életedben aki meglátja a jó dolgokat benned?
Hidd el, hamarosan megtalálod a Hercegedet! Olyan nincs, hogy senki se szeret. Adj magadra, öltözködj szexisen, légy életvidám, mosolyogj az emberekre, ismerkedj társkeresőn!
18/F
Jól írták.
Azzal kezd el a dolgot, hogy adj a külsődre.
Ha pl. gondozatlan, lenőtt hajú, elhízott, stb. vagy, akkor kezd ezekkel, mert csak egy ugyanolyan pasas fog veled szóba állni, mint te magad.
Ha normálisan nézel ki, akkor meg valószínűbb, hogy egy normálisabb pasast találsz.
"Miért nem tudom elképzelni, hogy engem szerethet valaki igazán?"
Az önkép a belső önértékelésből jön létre. Ha valakit gyerekkora óta szidnak, negatív önértékelése születik, amit ha nem kezel és gyógyít, berögzül, stabilizálódik idősebb korra. Gyerekként nincs önálló gondolkodásod, AZ leszel, amit mondanak neked. Amikor felnősz, akkor a dolgod hogy a sok szar amit beléd ültettek, átírd, átneveld saját magad.
"van egy jó hírem számodra: attól még hogy valamit nem tudsz elképzelni, még bekövetkezhet :)"
Ez nem jó hír. Ha nem tudom elképzelni, hogy csöves leszek, akkor az is bekövetkezhet ezek szerint.
"Olyan nincs, hogy senki se szeret."
Olvasd a gyakorit, 1000 incel fiú van naponta aki teljesen magányos és senki se szereti őket.
"légy életvidám"
?
"mosolyogj az emberekre"
Miben segít a kérdezőnek ez a tanács saját maga önképét megjavítania?
Mindegy, lehet csak az én logikám sugallja azt, hogy először saját magadat kell tudnod szeretni. Edzéssel könnyebb a szebbet meglátni magadban. A többiek logikája az lehet, hogy először elhiteted másokkal hogy elégedett vagy magaddal, mondhatni MÁST mutatsz, mint aki vagy, szexis leszel, aztán az miatt egy férfi szeretni fog, és akkor megdől a tévhited, hogy senki se tud szeretni és h nem vagy szerethető.
Engem nem igazán bántottak a szüleim, nem szóltak le állandóan, igaz, hogy túl sok dícséretre sem emlékszem.
Két dolog meghatározó az életemben:
anyám megjegyzései a külsőmmel kapcsolatban. Sok éven át mondta, hogy én vagyok a legszebb kislány az osztályban, mert sokkal finomabb az arcom, mint a többieknek. Ez egyébként akkor igaz volt.
Amikor 6 évesen szemüveges lettem, otthon állandóan levette rólam a szemüveget, mert hogy nem áll jól.
Én annyira szégyelltem a szemüvegemet, hogy onnan kezdve szégyellnivalónak éreztem magam, elbújtam, ha fényképeztek, életem nagy bánata lett a szemüveg és amint lehetett, 15 éves koromban kontaktlencsére cseréltem. Olyan fokú a szégyenérzet még felnőtt fejjel is bennem, hogy inkább túlhordom a napi 12 órás lencsémet, de nem váltok szemüvegre. Nem bírom elviselni a tükörben se magamat szemüvegben. Hozzáteszem, nagyon torzít, az arcom amúgy is keskeny, de a szemüvegen belül még összenyomja a fejemet, nagyon groteszk a fejem úgy. Viszont 6 évesen még nem hiszem, hogy ennyire torzított, mert akkor még nem volt nagy a dioptriám.
A másik a lábam. Azt mondta anyukám 10 éves korom körül, hogy nem ad rám szoknyát, mert vékony a lábam. Kb. 25 éven keresztül képtelen voltam szoknyát felvenni, annyira undorodtam a saját lábaimtól. Egyébként tényleg csúnya piszkafa lábaim voltak. Azóta sokkal szebbek a lábaim, de mivel évtizedeken át nem érte nap, hullafehérek, emiatt max. nejlonharisnyában mutogatom, anélkül képtelen vagyok a lábam mutogatására, de olyan szinten, hogy ha a bokám fölött kilátszik, már meztelennek érzem magam. Pedig harisnyában elviselem a térdszoknyát és nagyon meg szokták bámulni a pasik.
A lényeg, hogy én sem hittem el soha, hogy belém bárki is szerelmes lehet.
De ennek talán nem annyira anyám volt az oka, hanem inkább az volt a baj, hogy apám és köztem sose volt meg az az igazi apa-lánya szerelem. Szerintem ha ez nincs, akkor a lány, később nővé érve nem fogja elhinni, hogy belé lehet szerelmes bárki is. Én azt gondolom, az apa adja ehhez az alapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!