Mennyire visel meg, hogy nem lehet sehova beülni, nincsenek programok?

Én a sportlétesítményeket sajnálom, pl az uszodát csak a hivatalosan versenyzők vehetik igénybe, meg a koripályát is, és ugye utóbbi nálunk erősen szezonális.

Mozit annyira nem sajnálom, edzeni összejárunk pár ismerőssel. A barátaimmal való találkozókat is megoldjuk vagy egymás lakásán vagy szabadtéren.

Engem az jobban megvisel, hogy lassan egy éve nem voltam otthon a szüleimnél, nem láttam az ottani barátaimat és úgy néz ki, hogy anyukám koronás szóval a várva várt közös karácsonynak is annyi (főleg, hogy tavaly nem tudtuk együtt tölteni). Szóval ez sokkal jobban megvisel bárminél, mert rettenetes honvágyam van már.

Mi ugyanúgy látunk vendégeket, általában férjem barátai jönnek. Bográcsozni ebben az időben is lehet, aki fázik, bejön a házba.

Sőt, céges bulijuk is meg lesz tartva, rendelik a kaját.

Nem mindenhol van teljes zárlat.

A barátainkkal ígyis találkozunk házibulik keretében, habár ritkábban.

Nekem igazából az a szabadságérzet hiányzik, hogy 8 után kimehessek sétálni, vagy esetleg beülhessek a kocsmába, ha kedvem tartja, de legalábbis ne vonjon maga után büntetést kint a jelenlétem.

De ez is egy olyan dolog, amelyet csak akkor tud az ember értékelni, ha elvesztette azt/lekorlátozták tőle.