Nem durva egy kicsit, ami a Covid körül forog?

Hát persze! Mármint akkor, amikor nyunyóka nyilvánosan bejelentette, hogy aki jelenleg Magyarországon meghal, és valaha is volt + tesztje (értsd: bármikor, akármikor, akár márciusban!) az mindenékppen a covid halálozási listára kerül fel.

Sarkított példa a nyilatkozat alapján: márciusban volt egy + covid teszted, beteg nem voltál, semmilyen tüneted sem volt, csak valami kontakt miatt kérted megcsináltatni -> ez bekerült a nyilvántartsába, holnap elüt egy autó, bevisznek a kórházba, nem sikerül az újraélesztés, elhalálozol és szépen felkerülsz a covid halálozási listára, holott kummára semmi köze nem volt a halálodhoz a covidnak. De legalább növeled a statisztikát.

Kérdező én teljesen veled értek egyet. Teljességgel nonszensz, ami folyik. Nemcsak itthon, mindenhol, ahol a túlzott szigorítások vannak.

Egyáltalán nem normális, teljes elidegenítés folyik, már családokon belül is vannak olyan indulatok, ellentétek, amiket valószínűleg soha nem lehet majd teljesen helyrehozni.

Álláskeresés szinte reménytelen, mert inkább elküldenek embereket felvétel helyett. Fiataloktól elveszik a lehetőséget, hogy társasági életet élhessenek.

Én azt látom, hogy a szabályokat birkamód (itt most nem pejoratíve értem, hanem túlzott szelídségre, beletörődésre gondolok) betartók és pártolók is egyre frusztráltabbak, kiégettebbek. Ők is nehezen viselik, csak maguknak sem akarják bevallani valamiért. Mindenáron bizonyítani akarják, hogy igenis ŐK csinálják jól, ŐK a jó emberek, ŐK azok, akik mindenkire vigyáznak, ŐK a nagyon felelőségteljes emberek. És ugyanezek a nagyon jó, nagyon felelősségteljes és nagyon empatikus emberek közlik velem/velünk - akik nem értünk ezzel egyet és próbáljuk a szemüket kicsit felnyitni -, hogy majd meglátjuk, ha megbetegszünk, mert REMÉLIK és AZT KÍVÁNJÁK, hogy kapjuk el, legyünk nagyon betegek, veszítsük el szerettünket és akkor majd elismerjük, hogy igenis nekik volt igazuk.

Na, EZZEL a mentalitással van nekem komoly bajom! Olvastam már olyan esetről, hogy tömegközlekedésen kevés híjján megvertek valakit, mert nem volt rajta maszk. Holott azt sem tudják, hogy miért nem volt (vannak olyan eü. indokok, ami mentesít a viselése alól). Elég annyi, hogy nincs, és egyeseknél ez már ok a lincselésre. Ha ennek nem szab valaki gátat, akkor nagyon csúnya világ fog jönni, sajnos.

34:

Most nagyon enyhe szabályok vannak, szinte bármit csinálhatsz, és érsekes módon mégis háborogsz.

33:

Nem mindenkire hat egyformán a betegség, de nem tudod előre, hogy rád hogy fog hatni, az hogy van-e krónikus betegséged, illetve mennyi idős vagy csak az esélyeidet befolyásolja, de haltak már meg fiatalok is.

32:

Pl. Olaszországban, de jópár más nyugat-európai országban többel haltam meg többen az elmúlt 5 év átlagos halálozási számaihoz képest, mint mint amennyi covid haláleset volt hivatalosan. Nyilván ebben benne volt a kórházi kapacitás átcsoportosítása miatt is jópár eset, de benne lehettek coviddal nem diagnosztizált, de abban elhúnyt esetek is.

Emellett itthon volt olyan eset, ami alapból nem került be a covis statisztikába, csak újságírók nyomozták ki, és a botrány hatására került bele utólag. Kérdés hány ilyen lehet még.

#38: Én is pont ettől tartok. Számomra félelmetesek az arc nélküli emberek, nem is szeretek eljárni itthonról. Sajnos úgy alakult, hogy megtehetem, de ez nem ide tartozik.

Ha valakivel kommunikálok, akkor szeretem látni az arcát, a mimikáját, mert ezek fontosak. Az őszinteséget szeretem, az eltakart arcok pedig a rejtőzködőknek, a sunyiságnak kedveznek.

Tudom, hogy manapság sajnos az őszinteség nem erény, tapasztaltam saját bőrömön. Szomorú vagyok, hogy ilyen világot élünk és csak remélem, hogy nem tart túl sokáig és vége lesz, mielőtt visszafordíthatatlan kárt okoznának.