Miért van az, hogy azt akarom, minden fiúnak én tetszek?

"túllépni"

Mert nem érthető így, amit ír.

A bunkó szöveg meg nem így hangzik, írjak olyat is?

Csak hogy lásd a különbséget.

Ja, és még egy: ELEMI dolog az általános iskolában megtanulni az anyanyelved. Nagyon nagy szégyen, ha nem sikerül.

Hasonló esetben mit mondanál az illetőre, ha pl. az öltözködést nem tanulta volna meg, és kilógna az utcán a nunija?

Úgy tűnik nekem, hogy folyamatosan visszaigazolásra van szükséged. Mindenkitől azt várod, hogy a tetszését fejezze ki, nem tudod elviselni, ha valakinek nem vagy elég. Az elvált szülők és az, hogy nem fogadod el magad, ugyanúgy közrejátszódhat.

Valószínűnek tartom, hogy ha az önértékeléseden tudnál javítani, az segítene. Elvégre gondolj csak bele, ha te TUDOD, hogy nincs veled semmi baj, hogy szép vagy. Akkor nincs szükséged arra, hogy ezt mindenki kimutassa :)

Én is hasonlóan voltam még régen, gimi 2.évéig. De én közben antiszoc is voltam, nem tudtam emberi kapcsolatot kialakítani senkivel. Csak figyelmet, szeretetet szerettem volna, de nem tudtam, hogy hogy kell, nem is érdekeltem senkit soha.

Engem apám eleve nem is akart, aztán egész gyerekkoromban próbáltam megszerettetni vele magam, de nem ment.

Aztán jött egy ember az életemben, egy apafigura, aki valamiért észrevett és törődött velem. Életem legszebb fél éve volt. Aztán munka miatt le kellett lépnie, újra egyedül maradtam.

Azóta is a társadalmi kapcsolataim kimerülnek a gyakorikerdesek.hu-n.

Egyszer még volt egy fiú, de annyira zárkózott voltam vele is, próbáltam beszélgetni vele, de látta tiszta szociopata vagyok, inkább hagyott.

Azóta sem tudok normális lenni. Azóta is szeretet hiányom van. Még azt sem tudom, hogy apám miatt vagyok-e ilyen életképtelen, vagy így születtem vagy más.