Emiatt lett volna jobb az élet a kilencvenes években?

Jól megfogtad, most "olcsóbb" fél vagy teljesen pucér nőket nézni. Akkoriban tenni kellett ezért, elmenni, ott lenni a helyszínen, együtt bulizni. És nem kell erre kihegyezni, 1000 más dolog is. Pl tanulás ha nem a sulit toltad, akkor könyvtár ment. Ma meg alig van olyan kérdés amire ne kapnál választ az interneten. Stb stb

Amúgy meg, az idő ezt is megszépíti.

Én pl nem mennék vissza a modemes betárcsázót internet korába. Abba amikor akkori áron 40ezer volt egy méretben valamire való mp3 lejátszó. Vagy amikor még mindennapos latvany volt az utakon a lada és a wartburg. Szépek, de büdösek. Nem mellesleg akkoriban anyámék tartottak el, semmi önállóságom nem volt, pedig bőven nagykorú voltam már. És ki tudja mi nem jut az eszembe még, ami miatt nem lenne jó visszamenni.

Osszessegeben a nagyobb kínálat elértékteleniti a dolgokat. Legyen az kenyér a bolt polcon, nők az instán, sőt, a bulik száma is.

Én például mennék a jövőbe. Csakhogy akkor nem lesz elég kaja és szintetikus vackokat kell majd enni. Gondolj csak bele, mit fog az gondolni aki mindkét kort megéri? Egyrészt de jó volt sajtos fokhagymás lángost, cigánypecsenyét, hot dogot akarmit enni, és milyen jó volt a mult. Másrészt milyen elmaradott kor a mostani hogy földes dolgokat, földből kinőtt dolgokat evett, vagy eleve a földben lévőt, pl krumpli. De az állatok is meg kellett hogy haljanak hogy egyen valaki. Meg faölés is mindennapos volt. Borzasztó. Cserébe barmikor bármit nyomtathatsz magadnak, most ételre gondolok. Semmi hangulata nem lesz egy sült kolbásznak a naplementeben, vagy a karácsonyi vásáron, mert otthon is pont ugyanezt megoldod.

Ilyen ez a változás. Valamit elveszitunk, valamiért cserébe.

Ugyanígy látom. Az emberek elértéktelenedtek, mindenki csak megjátssza magát, hogy valami nyomorult lájkot összekolduljon egy tucatemberekkel zsúfolt oldalon, ahol mindenki úgy beszél a másikkal mint egy darab sz....

A mostani tizen- és kora huszonéveseket enyhén deviánsnak tartom, a szüleikkel együtt.

Minden generáció életében eljön az az idő, amikor kicsit nosztalgikusan kesereg az elmúló időkön, amikor még ereje teljében volt. Más értékrendekkel, amik ma fabatkát sem érnek, csodálkozunk rajta, hogy ebben a fene nagy társadalmi- és műszaki fejlődésben hova szaladt el a mi kis világunk az orrunk elől?

Ezekben az emlékezésekben jövünk rá, hogy elvesztettünk a régi időket, amik fejlődésünk, fiatal életünk alapját, szerves részét képezték, és ennek hiányát kivetítjük a mai fiatal társadalomra, ez pedig alapvető feszültséget generál, pedig nem kéne így lennie.

Szüleink, nagyszüleink és az ő felmenőik is ezzel szembesültek, csak talán lassabb ütemben. Ha a mai, sokadik generációra erőltetjük a letűnt korok szépségeit, meg fognak mosolyogni minket. Ez már történelem számukra, amit nem kell szeretni feltétlenül. Megismerhetik, de át is fognak siklani felette, mert saját koruk és társadalmuk más értékek szerint él.