Miért nem érdekelnek az emberek?

Szóval, szeretek egyedül lenni.Vagyis inkább egyedül találom meg a lelki békém stb. Családtaggal se szeretek lenni.. Unalmasnak találom az egészet meg idegsít ha folyamatosan beszélgetnek. :D Saját korosztályomból sincsenek barátaim. Volt osztálytársaim nevét se tudom már annyira nem érdekeltek.. A mostaniak is csak idegesítenek mert túl éretlenek állandóan vinnyognak stb.Van egy 5 főből álló baráti köröm ahol én vagyok a legfiatalabb. Velük szeretek lenni. Ő nekik teljesen változó a koruk 20-45 között vannak. Lányok se igazán érdekelnek.. Feleslegesnek tartom a párkapcsolatot ilyen idősen. Sportolok aktívan 4 éve.Ez a hobbim és ez az életem. Ez kiteszi a szabadidőm 80%-át kb. Ami teljesen megfelel nekem. Legalább nem kell senkinek se hallgatnom a mondanivalóját.Mivel csak akkor beszélek ha érdemes beszélnem. Nem vonz ez az értelmetlen beszélgetés.

Általában kimondom amit gondolok nagyon nemérdekel ki mit gondol ha úgy gondolom szarember valaki megmondom a szemébe.Nem érdekel a neme vagy hogy megbántom ezzel.Magyarán elég érzéketlen típua vagyok nem igazán sírok meg siránkozok h nincs senkim.Nagyon jól érzem magam így is. Csakhát régen ennek a szöges ellentéte voltam.. Sírtam mert bántottak, sírtam mert kövér voltam.. Pár év tűrés után ilyen lettem. Egyik percről a másikra.:D Lehet a sok csesztetés kinyírta a régi személyiségem? Lehetséges ilyen egyátalán?:D

Szóval így kaptok egy képet.Mitől lettem ilyen? Miért vagyok ilyen? Túl önimádó vagyok? Vagy túl sokszor használtak lelkiszemetesnek és ezért megutáltam a körülöttem lévőket? Vagy túl komoly vagyok koromhoz képest? Sok mindenre gondoltam már de sose jutottam düllőre azzal kapcsolatban hogy mi bajom lehet? Vannak olyan emberek akik hasonló helyzetben vannak?

Köszi a végigolvasást. Tudom picit hosszúra sikeredett.

16/F