Éreztétek már úgy, hogy "egyedül vagyok" ?

Arra értem, hogy szinte a társaságokban is nagyon sokszor legméllyen semmilyen kötődést nem érzek, vagy tudok kialakítni tartósan, úgy mond a felszínen el vagyok. Összesen 8 kapcsolatom volt és még amik köztük voltak, futó kalandok vagy barátság extrákkal. Lényeg az, hogy nem éreztem senkinélsem azt a bizonyos érzést, hogy ő az. Kivéve az utolsó személyt akivel voltam. Úgy éreztem végre megtaláltam és annak is vége lett hirtelen és gyorsan. Az volt a pont, hogy visszavettem magamból és azt mondtam, hogy nem keresek aktívan, majd eljön akinek el kell jönnie. De egyébként ez eléggé hihetetlen ilyen előzmények után. Valahogy nem így látom a világot, de a rengeted csalódás után nincs se energiám se kedvem ehhez. Érte már valaki ezt a fajta magányt, és ha igen akkor változott ?