Rossz ember vagyok ha engem teljesen hidegen hagy az idegenek halàla (koronavirus járvány)?

Engem sem hat meg ami mással történik, kivéve amikor ritka esetben egy-két rappert akit mondjuk lövés ért és belehalt, vagy motorversenyzők halálát rosszul élem meg, hisz évekig követted a pályáját, vagy egy előadónak naponta több számát hallgattad, és ennek vége.

Alapból az ember tette tönkre a Földet, miért kéne sok száz, meg ezer emberért gyászba borulni? Minden család a saját elhunyt hozzátartozóját békében elbúcsúztatja, de nemzetközi együttérzést senki sem várhat el.

Ebolában meghaltak hányan, aztán hol érdekli a magyart, meg úgy a fehéreket egyáltalán? Szóval ennyit erről.

Az állatokat nagyon szeretem, na értük sokat megteszek mert hálásak, és különlegesek.

Attól függ mit értesz a "nem érdekel" alatt. Ha csak annyi hogy érzelmileg nem rendít meg akkor nem hiszem hogy gond lenne. Számokkal nem tudunk azonosúlni emberi szinten. Ez pont olyan mint mikor mondják mennyien haltak meg x háborúban. Tudjuk hogy szőrnyű, de azért mert bemondják a számot, érzelmileg nem tudjuk hova tenni. Így szerintem nem vagy egyedül akit érzelmileg nem érint meg.

Ha emberiesítenénk akkor nyílván más lenne a helyzet. Ha tudnád hogy ezek közül csak páran kik, milyen életet éltek, milyen gondolataik voltak, milyen vágyaik, reményeik voltak és látnád hogy szenvedtek akkor nyílván jobban megérintene.

Pont mint amikor suliban tanulja az ember a holokausztot hogy 6 millió zsidó meghalt akkor tudja hogy ez egy rossz dolog, de bemagolja a dolgozatra majd megy a dolgára. Most mi hassa meg? De ha megnézel egy jó holokausztos filmet mint a Schindler listája, vagy beleolvasol egy-egy naplóba vagy túlélőnek az elmesélésébe akkor jobban megüt. Akkor is ha az nem számosít. Akkor is ha úgy írja le, hogy az iromány alapján lehetne 20 emberről is szó 6 millió helyett. Mivel érzed az emberek jelenlétét és nem csak a számokat, jobban megérint.

Így mikor a híradóba bemondják hogy megint 800-an haltak meg olaszországban egy nap alatt, sem 800 embert látsz a szemeid elött akiket sirat a családjuk. Vagy legalábbis nem olyan minőségben mint egy ismerőst. Hanem 800 "lelketlen holttestet" látsz a lelki szemeid elött, de inkább a számot és kalkulálod mennyire komoly dolog lehet majd itt a dolog.

Bocsánat a falábú megfogalmazásért. Sajnos ez ilyenre sikerült. A lényeg szerintem hogy mentálisan nem vagyunk elegek ahoz, nem arra lettünk kifejlődve hogy ekkora mértékű, saját szemünkkel láthatatlan, hétköznapi életünkben csak közvetve érzékelhető veszteség meghasson. Hanem a közvetlen és jól érzékelhető esetlegesen számosítva kisebb is számunkra nagyobb.

Nem érzed át, nem vagy ott. Lazy is könnyen beszél.

Ne azt nézzük, hogy ha rákba is meghalnak akkor covid19-be is nyugodtan meghalhatnak, hisz akkor már autóbalesetbe is meghalnak, sőt, ha már annyian meghalnak, kinyírom a szomszédom, senkinek nem kéne, hogy feltűnjön, hát csomó embert ölnek meg következmény nélkül, akkor ez is belefér.

Ez a tipikus hanyag hozzáállás. De ezt nem lehet elmondani, ezt vagy megérted vagy nem. Nem kell azokat bántani akik ezt gondolják, csupán neveletlenek és azt gondolják érinthetetlenek.

Természetesen mindenkinek a saját rokonai, barátai, ismerősei a legfontosabbak. Ha őket biztonságban tudjuk, akkor nem nagyon izgat bennünket, hogy akárhány vadidegennel mi történik.

Ugyanakkor azok a vadidegenek is értékes emberek voltak, ők is fontosak (voltak) valakinek; ezért nem érzem helyénvalónak a teljes közönyt.

Persze tagadhatatlan, hogy ennél sokkal több ember távoli országokban (akár háború, akár civilizációs vagy természeti katasztrófa, esetleg az élet rendje miatt) bekövetkező halála is hidegen szokta hagyni a közvéleményt. Így egy kicsit képmutatónak tűnik a mostani szörnyülködés.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy mostanra mindenkinek leesett: míg a korábbi járványok nem értek el minket, addig ez a vírus bárkit elérhet. De persze lehet, hogy tévedek.