Mi az előzetes véleményetek egy ilyen srácról?

Kb olyan mint én.

Én se rakok ki semmit. Profilképem van, néhány emberrel beszélek, és annyi. Legszivesebben törölném magam, csk 1-2 régi csoport, amiben sok infó van, és ha véletlen kellene, megmaradjon.

Sokan úgy vannak vele, h attól érzik magukat valakinek, ha sok ismerősük van, legalább 300 likeot kapnak egy képükre, amit feltesznek, ha nem így van, akkor gondolkodnak, h töröljék e le vagy mi legyen.

Kérdésedre válaszolva - vagy nem rak ki semmit az illető, mert nem érdekelne senkit, vagy pedig az illető gondolja úgy, h felesleges kirakni bármit is, mert nem az az "élet értelme".

Az, hogy hurrá, vannak még normális emberek a huszonévesek között :)

Persze ez alapján még nem lehet elkiabálin, de kezdetnek szimpatikus.

Soha nem szórakoztam, mert nem volt rá igényem. Dohányzást, kábitószert soha életemben még csak ki sem próbáltam, ostoba, aki megteszi. Alkoholt csak akkor iszom jelképesen, ha koccintok valakivel, amúgy nem. Részeg még életemben nem voltam.

Közösségi médián egyáltaálán nem vagyok fent, aki kiváncsi rám, az ezek nélkül is talál módot a kapcsolattartásra - és viszont. Aki viszont nem kiváncsi, illetve, akit nem akarok beengedni a magánszférámba, azzal nem fogok a közösségi médiában sem jópofizni. Sosem voltam sem a számitó érdekkapcsolatok hive, sem az esztelen kitárulkozásé, hogy aztán az éljen vissza a személyes infóimmal és a képeimmel, akinek épp kedve szottyan hozzá...

Viszont mindig is szerettem a csendet, a nyugit, olvasni, tévézni EGYEDÜL. (A mozit mint olyat, például kifejezetten sosem értettem: miért fizet azért vagyonokat egy rakás ember, hogy egymás sutyorgását, pattogatott kukuorica ropogtatását és kólaszürcsölését hallgatva szenvedje végig ugyanazt a filmet, amit otthon csendben, nyugiban, ingyen nézhetne meg???)

Népszerűségre, lájkokra és a többire szintén nem vágyom, önmagamhoz akarok csak hű lenni, a saját értékrendemhez, a hitemhez, akár lájkolnának mások, akár nem...