Szerintetek nem furcsa, hogy 17 évesen sem vagyok elég bátor, hogy elintézzek valamit magamnak?

“ Beoszthattam az időmet, ahogy nekem jólesik és láss csodát, kitűnő lettem...”

Aminek az ára az, hogy most szociálisan elmaradt lettél és szorongsz, nincs ezen semmi meglepő, egyenes út volt.

A válaszom az, hogy nem kell egyik napról a másikra önállónak lenned, fokozatosan nézz szembe a félelmeiddel és vállalj többet.

Anyukád szépen rátelepedett az életedre és egy nyámnyila alakot nevelt belőled, hogy örökké szükséged legyen rá! Ez beteges szülői hozzá állás!

Ha az én gyerekem lennél, max az első héten elkísértelek volna a suliig, aztán oldd meg magad! Így soha nem tudsz majd egy váratlan helyzetben jól reagálni...

Szerintem már pszichológusra lenne szükséged, annyira leblokkolt a fejlődésed... Nem biztos, hogy egyedül tovább tudsz lépni, anyukád meg nem lesz partner, hogy bíztasson bármiben...

Én is ilyen vagyok kb lányban. Én 18 vagyok és noha nem félek buszozni meg ilyenek, de eléggé szoc fóbiás vagyok. Orvoshoz kizárt dolog, hogy egyedül menjek. Papírokat nem tudok intézni. Bankba se tudom hogy kell számlát nyitni vagy befizetni valamit. Vásárolni csak szupermarketben szeretek, mert nem kell beszélnem ha ki szeretnék kérni valamit. Ruhaüzletekben rendesen félek, mert próbálják rám tukmálni a ruhát, de szó szerint görcsölök mikor nemet kell mondjak.

Nem lehet hogy veled is ez a helyzet? Én annyira nem voltam féltve semmitől, nálam ez generalizált szorongás inkább.

Azt tudod tenni, hogy szerzel barátokat, barátnőt és elhívod őket magaddal ,ha valamit el kell intézned. Én is akármilyen apró dolog van, amit nem merek elvégezni, mindig hívok barátnőt, vagy valakit ,akinek segít a jelenléte. Aztán van hogy ha nem érnek rá, akkor elmegyek egyedül és csak magam mellé képzelek valakit, ez szokta enyhíteni a szorongásomat.

Kérdező: Nyilvánvaló, hogy mivel pont akkor maradtak ki a szociális dolgok, amikor a legjobban fejlődő szervezet voltál, ezért most már nem tudod olyan könnyen kezelni a dolgokat. Hibáztathatod anyudat, nem mondom, hogy nem jogos egy bizonyos szintig, de azóta, hogy felismerted te is, hogy ez így nem oké, te is hibássá válsz és nem áldozattá, ha nem próbálsz meg tenni ezen. Ha nincsenek barátaid, akkor kérdezd meg anyukádat, hogy ő hogyan intézi az olyan dolgokat, amik neked nem mennek vagy ő hogy vált olyanná, hogy neki ilyen könnyen mennek. Hátha ez ad egy kis löketet és elhatározod magadban, hogy neked is menni fog. Járj el boltba sűrűbben, vegyél magadnak mindig valami kis apróságot, hogy szokd a helyzetet. Nem mondom, hogy nem leszek kicsit esetlen, de ez az élet rendje, valahol mindenki elkezdi. Régebben (kb. 10-12 éves korom között) nekem is szorongás volt a kisboltokban való vásárlás, de láttam, hogy másoknak milyen egyszerű és elhatároztam, hogy nekem is az lett, ezért amikor csak tehettem minden hülyeséggel bejártam boltokba :D De ugyanez igaz a buszon is vagy a vonaton. A busz is annyi, hogy ha nincs bérleted, akkor 2 mondatot kell csak váltanod a sofőrrel, az nem nehéz. Vonaton meg még annyit sem, szóval nincs mitől tartanod.

#5 A szociális fóbiát szakember kitudja kezelni, de akár te magadnak is. Ha megvan az ok, hogy mitől vagy mikor váltál ilyenné, akkor megtalálhatod azt a módszert is, amivel legyőzheted. Esetleg gondold azt, hogy mindenki hasonlóan érez egy boltban pl., mint te, így hátha könnyebben elvegyülsz. Meg nálad is a rendszeresség is segít. Ha meg pl. egy bankban szeretnél számlát nyitni, oda nem kell úgy menni, hogy tudsz előre mindent. Leülsz az ügyintézővel szembe, elmondod, hogy mit szeretnél és úgyis segítenek. Nem kell az ilyenekre rágörcsölni, mert csak megkeseríti az életet. 18/F