Régen rendesebb emberek voltak az animék nagy kedvelői?

Nem; és iszonyatosan elnagyolt állításokból vonsz le felületes következtetéseket.

"Akkoriban nem lehetett túl penge az infó oktatás és kevés háztartásban volt számítógép" -- Akkoriban voltam gimi 9.-es, amikor a Dragon Ball volt a menő. Heti 2 informatika óra volt 9.-10.-ben, minden évfolyamon. Most ugyanabban az iskolában az egyik évfolyamon heti 1, a másikon heti 2 informatika van. A tananyag akkoriban Word-Excel-Ppt-Access-hálózatok volt, most dettó. Én rengeteget tanultam akkori tanáraimtól, sőt, fakultáción remek tanártól tanulhattam meg a programozás alapjait. Én nem szólnám le az akkori informatikaoktatást. De egyébként ez hogy is kapcsolódik a kérdéshez?

"kevés háztartásban volt számítógép, pláne internet" -- Eleinte tényleg így volt. Aztán olyan 2000 és 2005 között robbanásszerűen elindult az internet térhódítása hazánkban. 2005-ben már az volt a furcsa, ha valakinek nem volt internet-elérése.

"annak a szülei nyitott, korral haladó emberek lehetettek" -- Megint csak egy elnagyolt következtetés, miszerint az én érdeklődési köröm 100%-ban tükrözi a szüleimét. Nos, ez akkor sem volt így, sőt, akkoriban jóval tájékozatlanabbak voltak az emberek az animéket illetően.

" a mai harmincas, negyvenes korosztály kamasz éveiben nehezebben lehetett animékhez jutni" -- Akkoriban volt a tévében anime. Most meg nem. Akkoriban olyanokhoz is eljutott eme műfaj, akik amúgy soha nem kerestek volna rá, egész egyszerűen azért, mert nem is tudták, hogy létezik. A "több" pedig nem egyenlő azzal, hogy "könnyebben".

"úgy látom, hogy nem az értelmes gyerekek/ fiatalok lettek a fő fogyasztók" -- Az osztályunkban a fő animés egy bunkó, öntelt, beképzelt gyerek volt, nulla empátiával, és azzal a hittel, hogy körülötte forog a Föld. Öcsémék osztályában a legfőbb animés egy meglehetősen műveletlen, írni-olvasni alig tudó gyerek volt. Nyilván ez nem reprezentatív minta, de egész egyszerűen nem lehet hiteles összefüggést találni a műfaj kedvelőinek száma, és a személyiségük között. Azt gondolni, hogy ha valamit csak kevesek kaphatnak meg, attól az a közösség nívósabb lesz, pedig egyszerű sznobizmus. Jópár mostani 16-25 közötti animést ismerek, és vannak köztük olyanok, akiket egy bő tízessel idősebbként is tisztelek és becsülök, olyan értelmes, empatikus, rendes emberek. Nyilván vannak barmok is, de gyakorlatilag nincs olyan közösség, amibe ne kerülne minden rétegből valaki.

Régen nehezebb volt hozzájutni bármihez (zenékhez, filmekhez, sorozatokhoz). Akinek nagyon kellett valami, az utánajárt, keresgélt, ügyeskedett stb. Ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki rendesebb-e vagy sem. Ha olyan barátaid, haverjaid voltak, akik tudták honnan és hogyan szerezzék be a vágyott tartalmakat, akkor neked csak velük kellett jóban lenned és megkaptad, amit akartál. Ha ilyenek nem voltak, vagy olyasmit akartál beszerezni, ami nekik full érdektelen és nem akartak tökölni vele, akkor magadra voltál utalva, neked kellett felderítened a net bugyrait, ami közben felszedhettél egy kis informatikai tudást.

Én anno még a német RTL2-n néztem Sailor Moont meg Pokémont. (Harmincas korosztályba tartozom. Ugye mi régen még parabola antennával fogtuk a külföldi csatornákat és videókazettára rögzítettük a kedvenc műsorainkat. :D) Utána hosszabb kihagyás után egy egyetemi csoporttársam "tukmálta" rám az Inuyashát. Azután szippantott csak be az animés szubkultúra, de hát persze akkoriban lett nekünk is korlátlan internetünk... úgy már könnyű volt. Akkoriban is vegyes volt az animés társaság, nem valami elit klub, amibe jólelkű, értelmes, informatikai zsenik tartoztak. :) Talán annyiban volt más a társaság, hogy kevesebben voltunk, kitartóbbak voltunk (fentebb említett okok miatt), meg valamennyire újdonság volt a téma az itthoni nagyközönség felé (furcsábban néztek ránk). És ha már a szülők is említésre kerültek... én pl. minimálisan kötöttem csak az orrukra, hogy miket nézek. Jobb volt, ha nem tudták. :D