A visszafogott látszólag maguknak való férfiak előnyösek, vonzók? Vagy inkább az ellenkezőjének érdemes lenni?

Nekem nem vonzóak, én a nyitott, vagány, vidám fickókat szeretem.... csak sajnos más is, így ezeket rendre elszeretik tőlem!:(

Lehet, hogy a "visszafogott látszólag maguknak való férfiakkal" több szerencsém lenne, de ehhez meg kell még öregednem.

Van arany középút is, márpedig a többségnek az jön be. Ha nem lehet veled érdekesen, és zokkenomentesen beszélgetni, és mindig a másiknak kell feléd nyitni, mert te nem akarsz kijönni a kis gubodból, akkor az természetesen hátrány.

De az se jó ha az a tipikus vakerolós s eggfej vagy akit le se lehet lőni.

Persze vannak kivételek.

Férfiként mondom, az arany középút (lenne) a nyerő! A végletek, semmilyen tekintetben nem nevezhetők ideálisnak.

Jómagam, a helyzeteknek megfelelően vagyok nyitott, laza, rugalmas, jó kedélyű, pörgős vagy megfontolt, nyugodt, precíz, visszafogott, komoly, sőt, néha unalmas.

Soha életemben nem voltak párkeresési problémáim! (pedig testes, mackós alkat voltam, vagyok, amolyan Bud Spencer típus)

Barátaim, rokonaim között a legkülönbözőbb férfiak vannak. Akadnak köztük hiperaktívak és kívülről látva, szinte unalmasságig passzívak is. A középúton egyensúlyozók hamar elkelnek, többnyire jó kapcsolatban élnek. A másik két végletnek sok problémája van. A túl pörgősek viszonyai jellemzően rövid életűek, a visszafogottak pedig párkeresési problémákkal közködnek. Két legjobb barátom és kedvenc unokaöcsém is utóbbiak közé tartozik. Újra és újra a párkeresési vagy párkapcsolati gondjaikról regélnek. Néha már nagyon unom, de persze nem mutatom ki. Biztatom, bátorítom őket, de sajnos ritkán fogadják meg mások tanácsait. Értem, nehéz változtatni az alap életmódon, de így nem fog működni a dolog. Unokaöcsém harmincas éveinek közepén jár, barátaim mindketten negyvenesek. A leghosszabb kapcsolatuk 1-2 évig tartott, de jellemzően vagy néhány hétig, hónapig. Ami még tipikus mindhármuknál, több nővel leragadnak a baráti zónába, reménykedve, hogy majd meglátja bennük a férfit a haveron túl.

Nejem, akivel 15 éve élünk együtt, azt szokta mondani, ő nem tudna olyan férfival együtt élni, akiben nincs életerő, habitus, akiben nem látná, hogy a családot vezetni tudná. Az életben igenis sokszor oda kell tenni magát az embernek, nem lehet mindent visszafogott, passzív, békés módon megoldani. Ha egy férfi szájában megalszik a tej, az kevés nőt vonz.

Tapasztalatom szerint, még az is gondot jelenthet, hogy a hozzád hasonló, visszafogott, csendes jó kislányok épp a vagány, rosszfiúkért vannak oda.

Biológiát tekintve a legtöbb nő az alfa hímet keresi. Lehetőségeihez, környezetükhöz képest mindig a legéletképesebb egyedet, aki biztosítani tudja számára a szaporodást, a túlélést. Az állatokkal szemben, emberek esetében csupán annyival változik, hogy mindez a tudatalattiban rejtőzik.

Még egy esetről tennék említést. Szomszédunkban él egy család, melynek mindkét felnőtt tagja igen visszafogott, passzív típusú ember. Úgy ismerjük őket, jól megvannak egymással kb. 8-9 éve. Nagyon keveset beszélgetnek a lakótársakkal, és úgy tudom mindenki mással is. Van két gyermekük, és itt jön a probléma. Totálisan antiszociálisan nevelik őket. Mivel a szülők, rossz példával járnak, lényegében rá kényszerítik a csemetéikre ezt az elzárt életmódot sok problémájuk van. A kicsik nem mernek beszélgetni senkivel, illetve nem képesek idegenekkel kapcsolatot teremteni. Igényük lenne rá, de amikor próbálkoznak, akkor a szülők ezt nem tolerálják. Házunkban vannak még gyerekek, akik élvezettel játszanak együtt. (nekünk is kettő van) Az említett házaspár gyermekei viszont mindebből a játékból, barátkozásból kimaradnak. Míg a többi gyerek mindenkit ismer a társasházban, addig ők minden felnőttöl tartanak. Rendszeres, néha majdnem állandó a hiszti a két kicsi részéről. Reggel üvöltve indulnak, hisztizve térnek haza. A szülők nem tudják kezelni a helyzetet, már gyerek-szülő konfliktusok is meghaladják a kommunikációs képességeiket. Pedig okos, értelmes, tanult, diplomás emberek. :-o Mint nemrég kiderült, a gyerekeiknek nincsenek barátaik óvodában, iskolában. Egy sem! :-o :-( A lépcsőházban, reggeli indulásnál összetalálkozott velük nejem és gyerekeink. Éppen ismét hiszti volt. Feleségem próbálta vigasztalni a két kicsit: Miért nem szerettek oviba, iskolába menni, hiszen ott várnak a barátaitok. Ekkor jött az őszinteségi roham a szomszéd gyerekekre, majd anyjukra. Hogy nincs egy barátjuk sem.. :-o :-(

Természeten, nem akartam evvel, kedves kérdező párhuzamot vonni veled kapcsolatban! Csupán arra akarok célozni, a nagy visszafogottság, passzivitás nem kedvez a családi életnek, nagy eséllyel a párkapcsolatnak sem.

48F