Tényleg szemetek egymással a nők?

Sokszor előfordul, persze nem minden esetben, ezt szögezzük le. Szerintem az oka az, hogy a nők sokszor rosszabbul viselik a másik eltérő személyiségét, akár érzékenyebbek is lehetnek erre.

Még középiskolában, mikor bejött az 50 órás közösségi szolgálat, beraktak egy varrodába. Volt 3 nő, ebből kettő tökre elvolt, nagy egészségmániások voltak, némely esetekben rosszul tudtak dolgokat, de ez most lényegtelen. Ők beszélgettek, és kibeszélték a harmadikat... Ő volt a szemükben a megtestesült gonosz, mert dohányzott, ennek tetejébe még kicsit visszavágó személyisége volt, szóval atomháború dúlt mellettem. Egyik ismerősöm pedig egy közértben dolgozik, eddig ott 100%-ban női dolgozók voltak. Ott is valami balhé volt mindig, vagy csak nem bírták a másikat.

Egyébként férfiak között is előfordulhat ez a jelenség, ez pontosan amiatt van, hogy azonos neműek vannak "összezárva" és ezt váltja ki az emberekből.

Nem a nemtől függ ez sem.

Én pl. nőként a nőkkel jobban kijövök. 20 éve dolgozom, ezalatt egyszer szemétkedett velem komolyan egy munkatárs, férfi volt.

Általános iskolában is, és középiskolában is mindig volt egy osztály luzere, aki mindkét esetben fiú volt, és fiúk voltak azok, akik kegyetlenkedtek velük. Fiúk voltak azok, akik kidobták az ilyen szamkivetettek tolltartojat az ablakon, fiúk voltak, akik követték ezeket a gyerekeket hazáig, fiúk voltak, akik fizikailag is bántalmazták őket.

Ennek ellenére a középiskolas osztályfőnökünknek egyszer volt egy magjegyzese arra, hogy a lányok milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással ¯\_(ツ)_/¯

Még felnőttként is jobban örülök, ha főleg nők között dolgozhatok. Magamnak való vagyok ugyan, és nehezen illeszkedem be, de nők közé könnyebben megy.

Szerintem a nők minden egyes tette górcső alá van véve, így a legkisebb pletykálkodást is óriási ak látja a többség, míg a fiúk/férfiak szó szerint az öngyilkosságba kergethetik egymást, de így is fennmaradhat a látszat az erős férfi szolidaritásról.

Munkahelyemen van egy csoport, amiben 12 középfokú végzettségű nő végzi ugyanazt a munkát. Na, ott elég gyakran megy a szemétkedés egymás között. Van köztük 2-3 csöndes, békés természetű, de a többség csak azért is meg akarja mutatni, hogy neki van igaza. A szabadságok kiadásánál is észbontó, hogyan össze tudnak balhézni. Ha bármi "szívás" van, valakinek korábban kell bejönnie, tovább kell maradnia, máris közlik, hogy csakis másvalaki lehet az, ők semmiképpen...

Ehhez képest mi (korábban 3 férfi, most 3 férfi + 1 szerény nő) mindig szót értünk egymással. Köztünk még hangos szó nem volt.

Saját tapasztalataim szerint igen. Mindegy milyen közeg (iskola, munkahely), megy a dominancia harc. Ha bemész egy bölcsibe, oviba, már ott is érzékelhető ez, csak a lányok többnyire a passzív agressziót használják.

Iskolában engem, és egy másik lányt szintúgy bántalmaztak lányok, azért mert az Ő szemükben fiúsak voltunk, nem voltunk szépek, meg ugye visszahúzódóak, ja és nem voltak márkás cuccaink ami nagyot nyomott ezen. Ebben az egészben részt vett pár fiú is, de ameddig a lányok nem kezdtek el minket lelkileg terrorizálni (az egyik még fizikálisan is próbálkozott), addig a fiúk békén hagytak...

Középiskolában már nem voltam "puhány", megvolt a magam klikkje, de csak lányokból állt, azaz a barátnőimből. Már az első évben ment a harc más lányok körében, és mindegyik próbálta magaköré vonzani a fiúkat, akiket kihasználtak,persze ezt a fiúk nem vették észre, csak csorgatták a nyálukat :D Nagyon durva veszekedések, márm már majdnem bunyó is volt a vezér egyedek között, klikkel bomlottak szét és alakultak újra... Volt egy lány, akit nagyon durván kiutáltak és aláástak neki a lehető minden módon, na Ő végül nálunk kötött ki, mert senki se akart szóbaállni vele. A végén, amikor meg volt vmi más nagy vita, visszament a vezéregyedek közé, ránk se nézett. Várható volt, csak egyik barátnőmet viselte meg, mert sokat segített neki.

Az első munkahelyemen sok időt töltöttem a feletteseim körében, konkrétan együtt ebédeltem velük. A nők eszméletlenül jól megtudják játszani a szimpátiát :D Míg a beosztottak szintjüknek megfelelően szóváltással, pletykaterjesztéssel vagy esetlegesen hajtépéssel oldják meg a dominancia harcot, úgy a főnökök aljas de mondhatni okos stratégiával. Náluk megy a jópofi, de konkrétan arra hajtanak, hogy az adott rivális személyt ellehetetlenítsék a munkától. A férfiak itt is szerepet játszanak, sőt kulcsbábuk a sakkmecsben...

A második munkahelyem (80%-ban nők voltak), azt hiszem én voltam a legfiatalabb és akinek volt tartása (nem süllyedtem le arra a szintre, ami ott ment). Majdnem az összes fiatalabb férfi rám állt, az egyikük viszont kulturált volt, és igazából csak munkával kapcsolatosan szólt hozzám. Nem sokkal később, jött egy új lány, akinek nagyon bejött a csávó, egyből rá is állt, összejöttek. Nem tudom hogy honnan jött neki, de féltékeny lett rám olyannyira, hogy már köszönni se köszönt, és a végén az a "baráti" társaság ami ott kialakult, elkezdett ebgem "kiutálni" és kamu pletykákat terjeszteni.

Szóval a nők többsége alapból játszmázós, mert nincs jobb időtöltésük, de ha férfi kerül a képbe, elvesztik a józan eszüket. És ugyanez sajnos a családi kapcsolatokra is igaz, de azt már nem részletezem...

Szóval röviden az ok: biológia és evulúciós tényezők, ami egymás közötti versengést eredményez...

Igen, a nők jobban kiutálják egymást.

Ráadásul sose tudhatom, hogy Gizike most barát vagy vagy ellenség, hiszen annyira nem egyenes, hogy a szemembe mondja a problémáját.

Én pl. sosem voltam igazán népszerű, kicsinek azért, mert fiús voltam, felnőttként pedig azért, mert hozzám sok pasi odajön (annak ellenére, hogy a külsőmbe még mindig alig fektetek energiát, de valószínű, belülről vagyok vonzóbb).

Nekem volt olyan nem egyszer, hogy szemtől szemben ölelgettek, a hátam mögött mindenféle rongynak elhordtak.

A pasiknál én pont hogy azt látom, hogy még aki szerencsétlenebb, azt is cipelik magukkal sörözni, meg jobban kiállnak mellette, segítik.