Meddig célszerű fejleszteni a kommunikációs, kapcsolatteremtős képességeket?

Sosem ment a kapcsolatok építése. Érettségi után választhattam, hogy bevállalom e a koleszt egy vonzó szakmáért vagy tanulok valami szart otthon. Vállaltam a kollégiumot, mert gondoltam majd fejlődök a barátkozás terén is. Nem fejlődtem. Végig csináltam de megviselt az egész. Az első munkahelyemen hat másik emberrel egy munkaterületen, csapatban dolgoztam. A főnök rendszeresen (és joggal) haragudott rám, mert nem voltam jó csapatjátékos. Az információ mindig nálam akadt meg. Feszengtem a többiek között és ez feszültséget keltett a levegőben. Mindenkinek jobb volt, amikor valamiért nem voltam jelen. Rengeteg gondolatomat és energiámat emésztette fel, hogy hogyan változhatnék? Holott utáltam az egészet. Mostani munkahelyemen is csapatban kéne dolgozni de ez legalább egy kisebb csapat. A szakmám ezt megköveteli. Egyszerűen nem tehetek semmit elvonulva. Amúgy a tevékenységet önmagában szeretem. Küzdenem kéne még a változásért, vagy azon kéne iparkodnom, hogy begubózós munkát találjak?