Amikor már jóban vagyunk nem érdekel?

Nekem is van néha hasonló érzésem.

Főleg mikor a szokásosnál nehézebb elérni a barát státuszt valakinél, pl fizikai vagy egyéb távolság miatt.

Van egy kihívás jellege dolognak, és ha sikerül akkor ez megszűnik.

Illetve közrejátszhat az is, hogy van egy idealizált kép amit te alkítottál ki magadban az adott személyről, és mikor megismered a negatívabb tulajdonságok is előtérbe kerülnek.

Ennek ellenére akiket nagyon megszeretnék ismerni és sikerül is, annak nagyon szoktam örülni, csak már nincs az a folytonos pörgés, hogy "jaj, de jó lenne", hanem nyugisabb, hogy meg van z elérhetősége, elhívhatod csak úgy beszélgetni, találkozni.

Esetleg ennek a pörgésnek a hiányát érzékelheted érdektelenségnek. Gondold végig, hogy magának az ismerettségnek örülsz-e, ha igen, akkor a fenti érvényes, ha nem, akkor amit a korábbi válaszolók írtak.