Egyetemen kinek milyen tapasztalatai lettek a társasági élettel kapcsolatban?

Most lett pl valami dékáni szünet is elrendelve péntekre (ilyenből nincs sok, évente talán 2-3).

Szóval holnappal vége a hétnek, szabad 3 napunk van.

Első hét az egyetemből, még alig van valamiből tanulnivaló, még mindenkinek frissnek, energikusnak kéne lennie.

Erre már most hallottam óra előtti-utáni 5 percben, mikor még a terem előtti folyosón voltam, hogy elsős kiscsajok azt tárgyalják, hogy csütörtökön hány órás vonattal tudnának leghamarabb visszamenni Bp-re.

Mi van a fiatalokkal?

Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy folyamatosan 200-as fordulatszámon pörgő lumpen partiarc vagyok, elárulom: Nem.

Rendes házibuliban pl még soha nem voltam, de szeretek jó társaságban inni, beszélgetni.

És egyszerűen nincs. Annyira nincs közösség, de még csak a közösségépítésre való hajlandóság se, hogy az félelmetes.

Azt hinném hogy mindenki magamögött tudja a gyerekes középsulit, kitárul hirtelen a világ, szülői házat is letudhatja 150 km-re, VÉGRE nyer némi felnőttes szabadságot, de nem...

Minden héten visszamegy, mintha szabályosan fájna 5 napnál többet távol lenni anyuéktól.

Ráadásul mekkora burzsoáság már elverni havonta 8 napnyi otthon lébecolásra kb 16000 forintot? Bakker, ennyit arról hogy "jaaaj, de rászorulók az egyetemisták".

(btw, én valóban az vagyok, de nem is cseszek el vonatozásra 16 k-t)

Idén is arra számítok mint tavaly. Pénteken a 11:30-kor véget érő kötelező órára mindenki már 40 kilónyi bőrönddel érkezik, mint tavaly.

Annyi beszélgetést nem lehet így indítani, hogy megkérdezzem a nevét...

Valami étt félrement nálad utolsó.

Nem magamról írtam, hanem a többiekről.

Látástól mikulásig dolgoztam végig az augusztust, és most év közben is MINDEN hétvégén elmegyek diákmunkázni.

kb 40 perce voltam diákszövetkezetnél óráim után, és már lezsíroztam hogy szombaton megyek gyárba húzni az igát.

Ha holnapig felszabadul hely, akkor vasárnapra is lebeszélek munkát, mert kell a pénz.

Hét közben meg tanulás van.

Ha tippelnem kéne, akkor a felső egy negyedben vagyok hasznos elfoglaltságok tekintetében a szakomon, tehát többnyire nem értelmetlenül megy el az időm.

Az más kérdés hogy magányosan.

Egyébként üvölt belőled hogy még nem voltál diákmunkában úgy rendesen, max egyszer-kétszer elnéztél hogy bérletre legyen zsé.

Egy gyárban, ahol pl raklapot pakolsz 8 órában, vagy futószallagon terméket ellenőrzöl, vagy csomagolsz, vagy bármi mást csinálsz, kivel ismerkedsz meg közben?

Ezek a hülyeségek olyan könnyen csúsznak ki a hozzád hasonló okostónikból, mint zsírral bekent gyerek a vizicsúszdából.

A diákmunkák gány melók, ezt szögezzük le.

Repetitív, monoton, és legtöbbször ordenáré zajban kell dolgozni gépek mellett.

Nem ritkán egyedül vagy.

És a munkavezetők sem díjazzák, ha azért vagy fél másodperccel lassabb munka közben, mert épp valakivel poénkodsz és nem a feladatodra figyelsz.

A diákmunka nem barát és társkereső, oda tényleg nem szórakozni mész.

De majd meglátod ha nagyfiú/nagylány lettél, hogy bizony, van olyan munkahely ahol száj befog, és csak csinálod a feladatodat.

Imádom amikor valaki bedobja ezt a "dE te cSAk a kIFOgÁst kEREsEd" szöveget.

Ha én a kifogást keresem arra hogy miért nem találok társaságot, akkor egy leukémiás is csak kifogást keres arra miért nem tud meggyógyulni.

Ok-okozat a következő:

nulla interperszonális kommunikáció ---> ellenszenves lettem a közeggel szemben.

Nem fordítva, hogy én jöttem eleve ellenszenves stílusban mindenki felé.

Nem az ablak betörése okozta a focilabda elrúgását, hanem a focilabda elrúgása törte be az ablakot.

Amúgy kb itt eresztem ki a gőzt, szóval a gyakoris aktivitásom jócskán hevesebb mint ami élőben megmutatkozik rajtam.