Mennyire volt igaza az embereknek?
Pl. jó tanuló voltam középsuliban, de nem ment mégse sok minden.
Töriből nem tudtam történeteket mesélni és az évszámokat is úgy ahogy voltak elfelejtettem vagy megse tanultam. Meg nem is nagyon érdekelt csak megtanultam, mert kellett a jó jegy egyetemre.
És ekkor a tanár is megalázott. És olyanokat mondtak osztálytársaim, hogy "buta vagy" "nem lehet veled semmiről se beszélgetni" "gáz vagy" "szar vgy" "senki se szeret" "az egyetlen barátod is kibeszél"
Senki sem tökéletes, szerintem nem érdemeltem meg, hogy igy beszéljenek velem és hogy megalázzanak többször is.
Igazából általánosból hoztam magammal a traumákat igy nem tudtam beszélni másokkal. Szorongást okozott a suliban lét és alvászavarom volt.
Ma már normális emberek vesznek körül, de mégis bennem van a félelem, hogy mi lesz ha újra átkell ezeket élnem. Át kell vagy nem kell és csak a suli volt ennyire szörnyű és most már jó lesz?
Pszichológus nem ir vissza. Neten találtam önbizalomnövelő trükköket, de a traumák újra és újra átélésére nem tudok sok mindent a munkán kivül.
Sportolok nem szedek tudatmodositó szereket és nem iszom és diétázom.
Pszichoterapeutát érdemes lenne felkeresni mert mélyebbek a lelki sebek - úgy tűnik. :-(
Személyesen kellene felhívni, vagy megkeresni inkább, úgy jobb, gyorsabb.
Pszichológus számát nem adták meg, mert azt mondták nem ér rá, de már 2 hete nem ir vissza.
Igazából én nem nagyon hiszek ebben, szóval inkább magamnak próbálom megoldani. Fizetni nem szeretnék érte, nem gondolom, hogy megérné. :/ Azt tapasztaltam, hogy nem nagyon értenek a munkájukhoz...
Az embereknek nem volt igazuk, senkinek sincs joga leszólni a másikat, saját lelki problémáik miatt tesik.
Én is tapasztaltam olyat, hogy kell keresni míg olyat talál az ember, aki jól ért ahhoz amit csinál, ez minden szakmai területtel így van. Ha elkönyveled, hogy "márpedig egy se ért a munkájához" akkor úgy tényleg nem tudom mit lehetne tenni.
Én azért feltételezem, hogy sokan vannak, aki értenek hozzá és nem azért tanultak rengeteg évet, hogy ne érdekelje őket amit csinálnak, vagy ne értsenek hozzá.
Vannak önsegítő könyvek mint például a "Sziklaszilárd önbecsülés", a "Búcsú az áldozatszereptől", "Szavakkal verve", "Trauma és gyógyulás" stb.
Ezekben az a nehéz, hogy az ember elolvassa, rácsodálkozik a dolgokra, melyeket felismert, megismert: "jé tényleg ez is mennyire jellemző rám" "az is megtörtént velem", "igen, tényleg teljesen jól írja" de a napi szintű tudatos gyakorlás elmarad, sokan napi szinten nem tudják átültetni a gyakorlatba az olvasottakat.
"Pszichológus nem ir vissza. " - keresel akkor valakit, aki visszaír. Több pszichológus is elérhető, ne ragadj le egynél.
"Neten találtam önbizalomnövelő trükköket, " - Az édes-kevés. Kb olyan, mint egy törött kézre rátenni egy micimackós ragtapaszt.
Kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!