Magyarországon, ha egy külföldi gyereket, aki nem beszél magyarul, beiratnak a szülei az iskolába, hogyan néz ki az oktatása, hogy a tananyagtól se csússzon el?

De, felveszik. Pl. a kínai étteremben dolgozók a mi városunkban egyre több rokonukat telepítik át, hozzák magukkal dolgozni. Hozzák a kicsiket is. Nem számít, ha nem beszéli a nyelvet, hamar hozzászokik.

Nekem is volt arab osztálytársam alsóban, amikor egyetemre jártam, akkor pedig egy kínai srác járt a zeneművészetire magyar tudás nélkül. A tanárok még nem tudták angolul. Megoldották. Kicsikkel könnyebb, mert rém gyorsan tanulnak idegen nyelvű közegben. A külföldre települő magyaroknál is az a jellemző gyakran, hogy a gyerek tanítja a szülőt, mert rá sokkal jobban ragad minden.

Nem hiszem, hogy felvennék, még az anyanyelvit is visszatartják az oviban, ha nem elég fejlett a beszéde.

Nulla magyartudással még írni-olvasni sem tudna megtanulni, a számolásokról és versekről nem is beszélve. Arról sem tudna szólni a tanító néninek, hogy baj van, ha ő nem beszél a gyerek anyanyelvén. De még ha tud is meg esetleg nemzetiségi tanító, egy állami iskolában akkor sem tarthat csak neki kétnyelvű órákat 30 másik kárára, akikkel ezért lassabban tudna csak haladni.

Konkrét eset:

9-ben, mikor bekerültem egy akkor már 2 éve együtt lévő osztályba, nem én voltam az egyetlen új diák. Volt rajtam kívül egy etióp lány is.

A szülei politikai menekültek voltak, Magyarországon kaptak menedékjogot.

A lány körülbelelül semennyire nem beszélt magyarul, viszont angolul kiválóan.

A suli egy kifejezetten erős angol tudású tanári karral rendelkezett, a kémia tanár, történelem tanárok többsége, az osztályfőnök helyettes irodalom tanár, és még jó pár tanár (angol tanárt csak nem kell írnom) tudott angolul.

Az osztály pedig szintén egész jól tudott angolul.

Nagyon segítőkész volt vele mindenki, ha valamit nem tudott, akkor azt vagy az osztálytársak közül a legjobb angolul tudónak jelezte, vagy a konkrét tanárral beszélte át óra végén.

De borzalmasan sopk energiába került a részéről és a tanárok részéről is az előrehaladása.

Ez amúgy kifejezetten nyitott szellemiségű (bár meglehetősen elitista) gimi volt, szóval érthető hogy egy jó eszű, és meglehetősen egyedi esetű diákot kihívásként fogott fel az iskola, akire aztán büszke lehet. És büszke is lehet, mert most már 2 éve leérettségizett a lány, és valamelyik nagy nevű gyógyszerész képző egyetemre jár.

A tanárok egy része nagyon odafigyelt hogy nehogy kihagyják a lányt a felkészítésből, és úgy általában az órai életből.

Volt hogy szándékosan kérdezték őt az órán valamiről, és nem számított hogy csak lassan, kicsit furcsán toldalékolva fejezte ki magát eleinte.

Az elején persze teljesen megelégedett azzal is mindenki hogy angolul fejezte ki magát.

Lehet hogy valamilyen tárgyat, pl törit csak úgy tudott megcsinálni hogy év végén osztályozóü vizsgát tett, nem tudom...

Mindemellett a suli saját kolijában lakott, szóval ott 0-24-ben szívhatta magába a magyar nyelvet, és második év végére már szlenget is használt (pl "tökjó", "tökmindegy")

Nagyon aranyosan mondta a neveket, pl a Leventénél amikor Levinek mondta valahogy mindig megnyomta az i-t. :D

Én nem jártam végig azt a gimit, máshová mentem, nem tudom hogy minden érettségije magyar volt-e, de szerintem igen.

Unokaöcsém osztályában is van 2 kínai gyerek. Az egyik tud magyarul, a másik később jött, és szinte semmit.

Igazából konkrétumot nem tudok írni, szerintem újra fogja járni az osztályt. Nyelvoktatás nem tudom van-e és hol.

25 éve volt egy ilyen kislány az alattam lévő évfolyamban. Kínai, az egyik tanár házaspár gyereke "hozta haza".

talán 5.-es volt.

A gyerekek piszok gyorsan tanulnak, játszótéren, szünetekben néhány hét, 1-2 hónap alatt ráragad annyi nyelvtudás, hogy elboldogul az alapokkal, érti, hogy mit kell csinálni, üljön le, álljon fel, nyissa ki, másolja le, stb.

Tanév végére teljesen együtt haladt a többiekkel.