Sírtatok valami miatt középiskolában a tanárotok előtt?

Pont valamelyik nap számoltam össze hogy a tanáraimnak több mint fele előtt sírtam/pityeregtem már, többek között múlt kedden is

több, különböző eset is volt, általában akkor amikor amúgy is ki vagyok borulva és akkor meg elég egy fél szó és én sírok...

egy ilyen alkalom volt amikor külföldön voltunk és annyira messze még sosem voltam itthonról (romániában élek, németországban voltunk), és bár sose voltam anyámasszony katonája már első este legszivesebben felhivtam volna apumat hogy nem érdekel hogy hogy de azonnal jöjjön értem s akkor a tanárnőnek

volt olyan hogy az oszimmal beszélgettünk így személyesen s akkor elsírtam magam, vagy szintén előtte színin egy feladat után

volt olyan hogy a rajz tanárnőmnek mert épp költözés közepén voltam s valami képeket kellett volna vinni órára én meg örültem ha a ruháim megkaptam a nagy kavarodásban, meg nem is akartam költözni s egyszerűen elsírtam magam előtte

volt olyan hogy volt egy erős félre értés egy tanárral, nagyobb hibásnak állított be mint voltam, nem is éreztem magam jól és dühömben meg kétségbeesésemben elsírtam magam....rögtön ezután meg emiatt sírva "bukkant rám" az a tanár akit imádok és ő nyugtatott meg

És ezek csak a leg nagyobb kiborulások, legemlékezetesebbek, rengeteg volt akár négyszemközt akár osztályban...

ezekkel kapcsolatban vegyes érzések vannak bennem. mármint utálok sírni, pláné közönség előtt és igyekszem mindig valahogy visszafolytani de valahogy mégse bánom. Valahogy megkönnyebbültem (főleg amikor az oszim előtt és azelőtt a tanár előtt sírtam akit nagyon szeretek) mert tudtam hogy értenek és még ilyen védtelen állapotban is biztonságban vagyok mellettük. Valamint valahogy a kapcsolatot (ha lehet ilyent mondani) is erősítette mert én tudom hogy előttük nem kell takarnom, ők meg tudják hogy bízok annyira bennük. Tudod az emberben midnig benne van a segíteni akarás és a tanárok is sokszor ezért kérdeznek, jönnek oda stb. És persze szörnyen fura helyzet még nekik de jobb ha sírsz mintha vissza utasítod őket. Előbbi után könnyebb a szemükbe nézni. Legalábbis én sokkal könnyebben megállok előttük miután mondjuk sírtam mint mikor elutasítom a segítséget.

Egyszer 1 matek 1-es miatt középiskolában, mert úgy nézett ki, hogy megbukok utolsó évben.(jó tanuló voltam, szivatott a tanár)

Egyszer egy sérülés miatt.

Egyszer pedig egy nagyon csúnya beszólás után.