Ismertek olyan embert, aki azért hiányzott sokat az iskolából, mert lelkileg nem volt jól?

Ismerek, középiskolában 2 évig volt osztálytársam, második év felétől magántanuló lett, majd év végén otthagyta a sulit. Nem beszélt szinte senkivel, láthatóan depressziós volt és emiatt rengetegszer bántották. Egyre rosszabb lett. Iszonyúan sajnáltam és rossz volt végignézni. Egyre kevesebbszer járt be, aztán egyszer csak szóltak hogy többször nem fog jönni.

Én is hasonló helyzetben voltam egyébként, elég rossz időszakom volt akkoriban több okból, sokszor volt olyan hogy 1-2 hétig nem mentem be, egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Aztán szerencsére később valamennyire össze tudtam szedni magam és semmi gond nem lett belőle, nem volt negatív hatással a jegyeimre sem.

Nehéz történet ez, a legtöbb ember aki kívülről figyel ilyet szerintem nincs is tisztában vele, hogy a pánik ill. depresszió mennyire komoly tud lenni, legyen bármi is az oka.

Én ilyen voltam a tavalyi évben, bár nekem 6 éve OCD-m van és akkoriban alakult ki betegségszorongás (azaz olyan erős szorongás egy betegségtől, hogy rivotril nélkül 0-24 pánikroham volt, enni se nagyon tudtam sokat) Az előtt 4 hónapig major depresszív epizódom volt külső okokra visszavezethetően. Gondolom azért kérdezed, mert te is vagy egy ismerősöd ilyen helyzetben vagy. Én javaslom, hogy ha van egy/több nagyon jó barátod vagy esetleg van párkapcsolatod, az legyen a motivációd. Az iskolába bejárva arra gondolj, hogy az következik a közoktatás baszakodásai után. Ha meg kell, akkor állj ki magadért a suliban, (persze ezt semmiképp sem valami ámokfutásra értem, sokkal inkább beszédes úton, de mondani azt mondasz, amit a helyzet megkövetel) én, mikor volt rá lehetőségem nem tettem. Most már keresem a lehetőséget.

Kitartás!