Mit tudhatnak az idősebbek, amit mi nem (pozitív értelemben értendő a kérdés)?

Van nálunk egy idősebb kolléga, aki idén ballagtatja az utolsó osztályt. Elmehetett volna már jóval korábban is, de ezt az osztályt már végig akarta tanítani. Mivel mindhárom végzős osztályt tanítom, ezért van rálátásom, hogy melyik osztály mennyire feszült, mennyire nehéz kezelni őket.

És azt látom, hogy óriási különbségek vannak. A másik két osztály is, az osztályfőnökük is már síkidegek, állandóan egymás idegeire mennek, míg az az osztály, amelyiknek ez a pedagógus az osztályfőnöke, teljesen higgadt, fesztelen, látszik rajtuk, hogy a legteljesebb mértékben bíznak az osztályfőnökükben, tisztelik és szeretik. A másik két osztályfőnök alig bír bevánszorogni reggel, az öreg pedig ugyanazzal a brutális lelkesedéssel vág neki a legnehezebb napjának is, mint mikor megismertem. Nagyon szeretem is a társaságát, mert emberként nagyon kedves, empatikus, a nagyon nagy bölcsességét alázattal és tisztelettel osztja meg, nem erőlteti senkire a gondolatait. A diákok előtt szerintem a személyes példamutatása is nagyon jelentős. Ő ugyanis elsősorban arra neveli a diákjait, hogy szeressék önmagukat és tiszteljék meg magukat azzal, hogy felelősséget vállalnak magukért. Erre az egyik legjobb példa, mikor mindenki nagyon ki volt bukva valami miatt az osztályára. És ugye a gyerekek szóltak neki, az ő reakciója pedig nemes egyszerűséggel a következő volt: "Ez az én hibám volt. Ha bárki szóvá tenné újra, akkor küldjék hozzám." És összekukorékolta még aznap az összes kollégát és elmondta, hogy kizárólag az ő hibája volt és az osztálya teljesen vétlen ebben. Aztán bement az osztályához és bocsánatot kért, amiért az ő hibája miatt ők lettek felelősségre vonva. Szóval olyan tartás van az öregben, mint amilyen egyetlen itteni tanárnak sincs.

A másik, ami nagyon feltűnő, ahogy megy órát tartani. Imád bemenni a gyerekek közé. És olyan osztályokhoz is elképesztő lelkesedéssel megy be órára, akiktől nagyon sok kollégának égnek áll már a haja és utálnak hozzájuk bemenni. Na, nála ilyen nem létezik. Ültem már bent óráján és nagyon feltűnő, hogy milyen brutálisan tisztelik őt. És mégsem félnek tőle, mert nem restek viccesen cukkolni sem, ő meg érti a viccel, és nem hagyja magát, és ezekből nagyon vicces helyzetek szoktak kikerekedni. :D

Például egyszer a homlokfelület nevű fogalmat hozta fel, az egyik fiú meg elkezdett nevetni. Merthogy neki nincs túl sok haja már, idős és alapból ilyen típusú férfi lévén, erre a reakció hatalmas mosoly közben: "Már nem azért... Szerintem önnek pont nem kell engem kiröhögni, ha már homlokfelületről van szó." :D (A fiúnak is elég magas homloka van. :))

Erre természetesen egy ötperces közös nevetőgörcs jött, aztán megegyeztek, hogy döntetlen és győzzön a jobbik. :D

Ezt a történetet például onnan tudom, hogy a fiam osztályában történt fakultáción és hát igen... Szokott mesélni. :) Szóval azt látom, hogy idős kora ellenére nagyon jól rá tud érezni a közös hangra a fiatalokkal.

Tehát az lenne a kérdésem, hogy szerintetek hogy csinálja ezt?