Erre mi a helyes reakció?
Végzősök vagyunk egy koleszban, és a szobatársammal a héten egyszer épp feljöttünk cigizésből. Egy elsős meg hátba vágta (elég erősen) és elég hangosan beszélt vele (elég tiszteletlenül).
Erre az én egyetlen szobatársam vett egy mély levegőt, és teli tüdőből úgy elkezdett üvölteni a gyerekkel, hogy a nevelő nem mert hozzá odamenni. Úgy képzeljétek el, hogy én még őt nem hallottam még csak megemelni sem eddig a hangját. Ha hangosabban kéne beszélnie, inkább félrevonja, akinek mondani akarja. Az elsős srác fülét-farkát behúzta, még könnyezett is, úgy megijedt tőle.
Most azt tudni kell, hogy a szobatársam van vagy 160 centi, gyengébb fizikumú, a srác meg nálam is magasabb, én meg 190 centi vagyok.
Én meg nem mertem szólni semmit, mert azt tudtam, hogy bántani nem fogja, és ha beleszólok, talán még rosszabb lenne. Mikor bementünk a szobánkba, és kérdeztem tőle, hogy ez most mi is volt, a válasza is megdöbbentett kicsit: "Kötelességem az elsőseinket nevelni is, és szerintem elfogadhatatlan, hogy egy másik embert csak úgy hátbab**zunk és úgy beszélünk vele, hogy kilóg a kapanyél a szánkból."
Szóval alapvetően szerintem helyes volt, amit csinált, csak azért tényleg ráhozta a frászt a srácra. Én kerestem meg és nyugtattam kicsit meg utána.
Szóval szerintetek ilyenkor mi a jó reakció? Mert nagyon zavar, hogy csak ott álltam, mint egy darab kő.
válasza:
válasza:Kedves utolsó!
Én nem is pontoztalak le, mert az információk tükrében te szerintem teljesen korrektül leírtad, amit gondolsz. Az, hogy nem értesz egyet a többséggel, csak tény, nem bűn és holnap(ma) reggel megy is a zöld pacsi neked is.
Az én kommunikációs hibán volt annak az infónak a kihagyása is, és azt sem mondtam, hogy a szobatársam nem volt bunkó. Egyetlen becsmérlő szó sem hangzott el, a taplóságot reagálta le így, és csak arról beszélt. Ahogy ismerem, szerintem teljes lelki békével üvöltözött vele. :DDD
Szóval ő nem volt tiszteletlen, csak nagyon-nagyon erélyes, nem akarta megleckéztetni, megalázni, a dominanciáját megmutatni, csak meg akarta tanítani arra, hogy ha nincs alapos ok, nem szabad senkivel bunkón viselkedni.
Ő egy olyan típusú ember, aki szereti a rendet a szó minden értelmében. És szerinte a barátságos incselkedésnek is megvan a ("jóóóó, aláírom, picit azért lazább" by ő) rendje, és ügyelni kell rá, hogy a tapintatlanságig ne menjen el.
Fura krapek, tudom, de kellett vagy 4 év, mire rájöttem, hogy ha csak párat megtartok az elsőre teljesen tébolyultnak tűnő életvezetési tanácsaiból, már akkor nagyon megkönnyítem az életemet.
Egyszer például nagyon sok dolgom volt, és kapkodtam, ezért egy csomó dolgot elrontottam. Tanács: "Lassíts. Ha nincs időd, kényszerítsd magad rá, hogy lassan dolgozz."
És megfogadtam, és érdekes módon gyorsabban végeztem a többi dologgal és az előzőek javításával, mint a sok hibával. :D
Szerintem ez az életfilozófiája amúgy összefügg azzal, hogy ő egy már betegesen precíz ember. A koleszban az egyik nevelő Mr. Fogg-nak hívja, mert rejtély, hogy csinálja, de mindig óra és telefon nélkül megy ki cigizni, de mikor 6 órakor megszólal a dal a koliban, hogy kezdődik a szilencium, ő pontosan abban a pillanatban akasztja föl a kabátját a portásnál a fogasra, fölmegy a lépcsőn, és mire a szilót jelző dallam véget ér, ő leül a székére és elkezd tanulni. :DDDDDD
Ezeket most csak azért írtam le, hogy lássátok, hogy ő nem egy domináns férfiállat, hanem egy végtelenül rendezett, és egyébként meg egy empatikus, kedves, érzékeny ember. (Teszem hozzá, édesapám nyomán szerintem inkább ez a rendezettség-empátia-vállalt(!!!) érzelmek hármasa a férfias, mint a vadállatias erőfitogtatás.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!