Normális, hogy a tanárnő még mindig bajkeverőként kezel?

Szerintem megérdemled, hogy szivat a tanár. Az a másik lány se tehet róla, hogy butább volt (mellesleg lehet, nem is volt az, csak a hozzád hadonló gyökerek mindenkit fogyatékosnak, autistának tartanak, aki mindjuk csendesebb, mint ők, vagy más érdekli, mint a többséget...)

Amúgy bár szívem szerint nem adnék érettségit ilyen idegbetegek kezébe, akik gimire nem tudtak megtanulni viselkedni társaságban, verekednek, stb., megnyugodhatsz, úgyis átenged a tanár érettségin. Legalábbis nem hiszem, hogy szívesen szívna egy levegőt veled még pár évig.

Volt két kis k...urva a szakmunkásképzőben akik ellehetetlenítették az életemet.

Annyira hogy amikor gyakorlatra kellett volna mennem inkább az egész délelőttömet egy bevásárlóközpontban töltöttem minthogy elmenjek és folyton szekáljanak.

Mert ugyan csórók nem voltunk,de voltam vagy 100 kg.

És lány.

Ami nekik nem tetszett.

A súlyom miatt ben tudtam divatosan öltözködni ráadásul volt,amikor összevarrt ruhában mentem suliba.

Kinevettek ezért.

Ez a lány egy olyan csaj volt,akinek minimum egy tízessel idősebb pasija volt,tuti otthon már úgy élt mint valami háziasszony.

Nálam egy évvel idősebb volt.

Én rendkívül csendes,gyámoltalan,ártatlan lány voltam.

Ezt ki is használta.

Nem mertem visszaszólni.

Ma már ha visszautazhatnék az időben,biztos hogy a kakát is kiverném belőle.

Ugyan tudom hogy az erőszak nem megoldás,de na.....én is csak emberből vagyok.

A mai napig nem kért bocsánatot tőlem.

Engem nem tudom mennyire gondoltak butának,de ennél a két lánynál okosabb voltam.

Sokkal.

Mit szóltál volna ha ez a csendes,általad butának titulált lány,miután nyakon verted,megfogja a fejed és beleveri az asztalba?

Akkor már nem mosolyogtál volna,mi?

Akkor megérdemelted volna.

Egy tipikus bully voltál.

Ha tényleg megváltoztál,akkor először is kérj bocsánatot a lánytól akit bántottál.

A második körben próbálj beszélgetni a tanárral.

Mondd el,mennyire megbántad,hogy olyan voltál,de már megváltoztál.

Ha ez sem segít,akkor hagyjad.

A lényeg hogy megváltoztál.

Te tudod.

Ez a legfontosabb.

Ha ezek után sem fogja fel,akkor már nem is fogja.

Én is balhés voltam, de pont azért hogy a tanár ne csesszen ki velem érettségin békén hagytam, nem szivattam az osztály előtt, ezért már mondogatta nekem hogy milyen jó gyerek lettem, meg simogatta a hátam.. Szóval gyorsan tultette magát ezen, bár utána meg enis hallottam más tanaroktol hogy rossz gyerek vagyok.

De szerintem a te tanárodnak a te személyed az ami unszimpatikus, és már csak a rosszat látja beléd.

2. Valaszolonak: te mit szólnál ha a pofadat beverné valaki? A kérdező egy szóval sem írta hogy mosolygott, sőt rossz családi háttere volt, ami miatt az idegessége teljesen érthető.

Egy ilyen diákot nem elmebetegnek kell elkonyvelni, hanem megnezni a körülményeket, mert gyerek még. És a suliban meg a gyökerek valszeg látták mennyire nem jön ki a padtarsaval, de csak azután ültettek el miután balhezott.

Szóval kettes, az ilyen provokatív válaszos után nem hinném hogy nagyon okos lennél. De ha kapnál egy nyaklevest nem vigyorognal a gép előtt, mi?

Kedves Kérdező,

Nem lehet így kerek perec megmondani, hogy normális e vagy nem, hogy így viszonyul hozzád ennyi idő elteltével, mert attól is függ, hogy mekkora nyomot hagyott benne a viselkedésed.

Nekem is van olyan ismerősöm, akivel 2014-ben volt nézeteltérésem (ami hónapokig tartott, majdnem fél évig) és a mai napig kényelmetlen a közelében lennem.

Viszont, ahogy olvasom;

Kezdjük ott, hogy lehet, hogy elítéled, amiket tettél, de még ott van a szövegedben olyan pl, hogy "buta lány". Illetve magyarázatot adsz, hogy miért voltál kilencedikben olyan, amilyen. Ha valaki meg is bánta a tettét, nem igazán igyekszik védeni magát.

A másik, hogy a tanárnak meg senkinek se nyílvánítottál megbánást szóban.

Valahogy azt érzem, hogy 1-2 éven át gonosz voltál, megjött az eszed, most 1,5 éve nem balhézol és elvárod másoktól, hogy tiszteljenek.

A tanár is annyit lát, hogy milyen voltál, most szünetet tarasz, de az, ami volt, egy rosszabb napodon újra előtörhet belőled. Plusz, valljuk be, biztosan nem tud a pozitív változásra fókuszálni, amikor Te természetesnek vetted a rossz magaviseletet és nem zártad le egy "bocsi"-val.

Azt tenném a helyedben, kérdező, hogy, miután bocsánatot kértem a 9.-ben bántalmazott lánytól, felkeresném a tanárt, megkérdezném alkalmas e, hogy zavarjam és utána elmondanám, hogy az ahogy viselkedtem 9., 10.-ben, borzalmas volt és látom utólag, hogy ezt meg azt okoztam vele; ezért is álltam le 11.-ben, de nem érzem elegendőnek, hogy helyre hozzam 2 év baklövését. A bocsánatkéréssel vártam 1 évet, hogy lássa a szándékom komolyságát, hogy nem a levegőbe beszélek, hanem tényleg szeretnék jó lenni és az elmúlt egy évben bizonyítottam, hogy képes vagyok rá; aminek örülök, mert ezzel pozitívat adhatok a társaimnak. A lánytól is elnézést kértem és szeretném, ha tudná a tanárnő, hogy őszintén sajnálom. Nem várom a megbocsátását, de remélem egy nap elnyerhetem a bizalmát.

Még fontos, hogy alatta eszedbe ne jusson azt elmagyarázni, hogy Te milyen lelki okokból voltál gonosz, mert akkor csak annyit érzékelne, hogy Te azt magyarázod, hogy miért volt helyénvaló az alantas modorod.

A hatás nem lesz azonnali, de hidd el, más szemmel néz majd rád a tanár és fokozatosan javul a kapcsolatotok.

Előző voltam; arra had térjek ki, amit írtam a magánéleti dolgokról meg arról, hogy azzal nem ildomos takarózni, mert nem mutatják a megbánásod komolyságát.

Mivel már az egyik kommentben volt róla szó, hogy a rosszabb hátterű gyerekeket meg kell érteni; kérdező - tegyük fel, hogy a 36 éves Misikét elhagyja a neje és az irodában Gyurikán vezeti le a feszültséget, aki kevesebb technikai tudással folyton tőle kérdezget. Tegyük fel, beér egy nap az irodába rossz kedvűen, Gyurika menetrendszerűen elé áll a kérdésével és Misike lekever neki egy pofont az egész iroda előtt.

Misikét úgy dobják ki a munkahelyéről, hogy a lába nem éri a földet, hiába magyarázza, hogy az asszony elhagyta és milyen rossz neki...

Azért meg kell tanulni egy végzősnek, hogy nem bújhat a "rossz volt nekem" pajzsa mögé, mert eljön az idő, amikor nem védheti magát vele. Sőt azt is, hogy nem tanusít vele megbánást. És amíg valaki nem hajlandó az őszinte megbánásra, amíg nem hajlandó az önmaga védelme nélkül belátni a hibáit, ne várjon másoktól megbocsátást és rokonszenvet.