Mièrt piszkálhat folyamatosan a tanárom?

Még nem olvastam el a válaszokat, de középsuliban volt egy tanárnőm. Csak utólag értettem meg, miért piszkált és hálás vagyok érte.

Konkrétan az volt, hogy az egyik legjobb tanuló voltam az óráján; kevés négyessel, sok ötössel; mégis csak engem szidalmazott, apróságokért. Ha a folyosón nem köszöntem, mert elbambultam, következő közös órán kiabált velem, ha valakivel lekezelő voltam és ő meglátta, kiabált velem, állandóan gúnyolt, hogy érzékeny vagyok, állandóan ment a miért ülsz így, miért nézel úgy, stb. És a kedvenc beszédtémája voltam az órán.

De amúgy egy csupaszív ember volt, amikor sírtam az érettségi miatt való félelemtől, vígasztalt, előtte is jókat beszélgettünk és, ha gondom volt, fordulhattam hozzá.

Azért csinálta ezt, ugyanis fel akart készíteni az életre. Mert neki nem csak az számított, hogy év végén beírja az ötöst a naplóba; tudta, hogy én akaratos vagyok, nagyon érzékeny és a saját elképzeléseim szerint viszonyulni másokhoz, illetve hajlamos vagyok előtérbe helyezni a magánéletem és akarta, hogy, amikor kikerülök a való világba, a gimiből, akkor meg legyek edzve és felfogjam, hogy tisztelettudó legyek másokkal, el tudjam fogadni azt, ha valami nem úgy alakul, ahogy vágytam és, hogy túl érzékenyen nem lehet boldogulni, mert az első adandó alkalommal összeomlok, illetve bajaim lesznek, ha én elutasítok feladatokat, vagy csak a minimumot hozom vagy nem tudok adekvált modort tanusítani a magánéletem miatt.

A gimnáziumi éveim alatt nem tudtam hova tenni, féltem az óráitól, otthon rengeteget sírtam és nem is tudtam így elrendezni magamban, hogy egyszer remekül elbeszélgetünk, egy óra múlva meg kiabál; de utólag rá kellett jönnöm - az volt a filozófiája, hogy egy gyerek ne csak a tudást sajátítsa fel a gimnáziumban; hanem, mivel oda vagy egyetemre megy tovább vagy dolgozni - és mind két helyen magára lesz utalva és bizonyos normáknak meg kell felelnie - felkészüljön az életre.

A mai napig nagyon hálás vagyok érte és, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy összetalálkozunk újból és lesz ideje meghallgatni (nem törnék rá gimnáziumi tanítás alatt, ebből kifolyólag, ahol egy tanárnak egymillió dolga van), akkor el fogom mondani, mennyit segített és én mennyire hálás vagyok érte.

Amúgy róla azt kell tudni, hogy alapjáraton egy olyan valaki volt, aki megkövetelte MINDENKITŐL a tiszteletet és nem nézte jó szemmel, ha valakinek "elég a négyes" - amit én szintén pozitívnak tartok; pl egy munkahelyen se okos megelégedni egy csupán 80%-ban elvégzett feladatunkkal.

Kérdező, lehet, hogy most annyit látsz, hogy a tanár piszkál; de, főleg, hogy írod, hogy mesélte másnak, hogy kedvel - leher, csak az életre készít fel.