Mit csináljak, ha nem tudom rávenni magamat, hogy bemenjek a 2 évvel később kezdettekhez órára egyetemen?

Ha azzal van bajod, hogy bántja az önbecsülésedet, hogy 2 évvel fiatalabbakkal vagy egy teremben, akkor valami baj van veled.

Ha az a baj, hogy utálod a szakot és nem akarod elvégezni, akkor meg hülyén tetted fel a kédést, mert nem erre irányul.

Össze se tudom számolni az elmúlt hónapokban hányszor, különféle módokon megközelítve írtad ki a napi "szüleim rámkényszerítették, bántalmaznak" egyetemista kérdést. Több tucat választ, tanácsot kaptál.

Semmi nem volt számodra megoldás, se koli se más szak, se más város, semmi.

Ha azzal van a baj, hogy "úristen, mit fognak gondolni rólam a többiek az órán", akkor elárulom, hogy pont lexarják, hogy ki hányszor bukott. Senki nem néz le senkit emiatt, egyetemisták vagyunk, nem általános sulisok. Nálunk is vannak és voltak is különböző gyakorlatokon olyan emberek, akik csúsztak hozzánk, volt, akit már egyszer kirúgtak egyetemről és újrafelvételizés után jött hozzánk. Mindenkinek van elég dolga, senki nem fog mások magánügyeiben kutatni.

Ha a szüleiddel van a baj és az a kérdező vagy, akinek hiába javasolnak bármit, minden nap csak elsorolja, hogy az apja veri, összetörte a tabletét, figyeli, hogy betegen bemegy-e órára és ha nem, akkor összeveri, betuszkolták az autóba, lekvázták, amikor megtalálták a tamponjait stb stb, akkor vedd úgy, mintha nem is válaszoltam volna, úgysem fogsz semmit csinálni a napi szintű rinyáláson kívül.

Mikor nappalira jártam, nekem volt olyan, aki az előző évfolyamról került hozzánk, két ember is volt, senki nem foglalkozott ezzel.

A korkülönbség pedig huszonévesen már nem számít, voltak 8-10 évvel idősebbek is, senkit nem érdekelt, ugyanúgy kialakultak velük is a barátságok mintha azonos korúak lettünk volna.

Tiniként van jelentősége a korosztály beli különbségeknek de huszonévesen ez eltűnik.