Hogy viseljem el ezt az irritáló osztálytársamat? (Tényleg nehéz! )

17L

Három éve még barátnők voltunk, de asszem rossz visszagondolni rá. Mindig csak olyanokról tudott beszélni mint az öngyilkosság meg hogy kiket utál, de mellette persze úgy manipulált, hogy én ez felett szemet hunyjak, tehát 0-24 a nyakamba csimpaszkott.(Most már kinyílt a szemem!) Hány éves is voltam? 14. Totál manipulálható korszak és én TOTÁL naiv voltam. Dee komolyan olyanokat dumált, hogy vagdosta magát és nem mutatja meg de amúgy tiszta heg a lába! meg minden... én meg voltam olyan kis ártatlan kis naiv hogy megsajnáltam és sokszor ez miatt én éreztem magam depressziósan, mert akármit mondtam neki, a válasza a vagdosással vagy hasonlókkal volt tele. Egyszer még én is tök sebezhető voltam és "kipróbáltam" ezt a vagdosósdit és hát... oké még mai napig összeszorul a fogam úgy fájt, pedig nem is akartam annyira megsérteni magam. Csak ha az ember nap mint nap hallja már totál átmossák az agyát…

Persze a veszekedésünk is ebből adódott, hogy engem megvezetett miközben ő végül kinyögte hogy upsz hazudott, soha nem is gondolta komolyan hogy végezne magával de azért jól érezte magát mikor én kétségbeesetten dumáltam miért éljen meg minden és upsz sose vágta meg magát, mert a szája nagy volt, de félt tőle. Soha sem mondott semmi őszíntét, csak járt a szája. Ekkor nőtt fel a kicsi naív énem és rájöttem hogy valószínűleg én soha többet nem fogok szoros bizalmi kapcsolatot ápolni barátnőkkel, mert ez akkora pofán csapás volt, hogy... hogy hatalmas! Most már (szüleim is mondták, meg más barátaim sem bírják) tehát nem vagyunk közeli barátok. Összevesztünk és ő másra csimpaszkodott mint egy pióca. Ma már azért 17 évesen kicsit meggyógyult a pici lelkem, de a gond hogy ez a csaj még osztálytársam egy évig. És egyszerűen irritáló. Én nem akarok az lenni aki pletykafészek meg minden, de azért tudok róla pár dolgot amik elég durvák. De senkinek sose tálaltam eddig a magánéletéről. Vicces hogy neki mennyi mocskos dolgát tudtam meg, ahhoz képest ha engem kéne támadnia semmi se lenne a kezében. Ismertek olyan embereket akik kívűlről szerencsétlenek és nem tudjá hol az ajtó meg az ablak, de belül meg olyan önimádók és érzéketlenek? Annyira irritál ahogy rámászik sorban mindenkire!Az osztályunkból akivel jóban vagyok mindenkire próbál rámászni (minden nap el kell kísérni szegényt a wc-ig mert fél hogy közben elrabolja a takarítónéni)

A fiúkkal akikkel jóban voltam mindet bejelölte Fb-on és írogatott nekik. Addig nyalizott amíg ők nem találták azt írni neki hogy élőben is azért… azért na kéne beszélni mert ne csak gépelni tudjanak hiszen egy suliba jártak ők is (ezt ők mesélték nekem) de aztán mikor szegények csak egy lekoptató üzit kaptak eléggé kiábrándultak. Én… egyszerűen mindenhol ott van és irritál. Én vagyok a beteg vagy eltúlzom? Bocsánat de tényleg napi fejfájásom van miatta… hogy tegyem túl magam rajta és ne húzzon fel ennyire amit művel? Hogyan tudnék egy ember iránt akit erősen nem kedvelek közönbösen érezni? Hogyan fogjam vissza magam ha (bocsi de tényleg ez van) csak le akarok keverni neki végre egy nagyot?