Ti voltatok már úgy, hogy nem értettetek egyet a vizsgán kapott jegyetekkel?

Folyton bűntudatom van, mert úgy érzem, nem érdemlem meg a jegyeket, amiket kapok.

Érettségizni is úgy mentem, hogy töriből alig tanultam meg a tételek felét, azokat is csak nagyvonalakban, hogy legalább a 2-es meglegyen, magyarból meg konkrétan egy darab tételt tanultam meg a 2-ból.

Végül töriből egy olyan tételt húztam, amit év vége fele vettünk és még emlékeztem rá nagyjából, szóval szerintem olyan 3-as szintű volt a feleletem, erre a vizsgáztató tanárok is elkezdtek dicsérgetni, hogy milyen szép volt a feleletem és végül majdnem max pontot kaptam a szóbelire..

Magyarból meg kihúztam azt az egy tételt, amit megtanultam, bár a mellékletben egy olyan vers volt, amire nem is emlékeztem, úgyhogy azt figyelembe se vettem és elkezdtem az adott költő egy másik hasonló verséről beszélni, kielemezni és végül arra is majdnem max pontot kaptam.

Aztán hétfőn volt a szakmai vizsgám szóbelije, ahol kihúztam egy olyan tételt, amiről egy szót se tudtam és el kellett mondanom egy ábra alapján, hogy hogy folyik egy anyag gyártása meg hova milyen anyagot táplálnak be és semmit nem tudtam róla mondani, az egész ábrát a vizsgáztató tanár mondta el helyettem, én meg csak bólogattam. És hogy legalább mondjak valamit magamtól is, elkezdtem egy másik tételt felmondani, ami kapcsolódott az általam húzott tételhez..

Meg a másik szóbelin is kihúztam egy olyan tételt, amiben ilyen nagyon hosszú, kurtán megfogalmazott definíciókat kellett elmondanom, amiket nem tudtam bemagolni, szóval a saját szavaimmal, "konyhanyelven" próbáltam kifejteni, mit jelentenek azok a fogalmak, aztán több nem igazán jutott eszembe az adott tételről, szóval mindenféle témáról elkezdtem beszélni, amiket abból a tantárgyból vettünk az év során és a vizsgáztató tanárok végül nem is engedték, hogy végigmondjam, amit leírtam a felkészülési idő alatt, hanem annyit mondtak kb. a felénél, hogy ennyi elég lesz és a szóbeli után megdicsértek, hogy az enyém volt a legszebb felelet, amit hallottak, meg ilyesmi...Pedig egyrészt szinte fogalmam se volt az egész témáról, másrészt nagyon izgultam is és sokszor belekavarodtam a mondataimba, meg volt, hogy hülyeségeket mondtam és kijavítottak..

Szóval kb. akárhányszor vizsgázok valamiből, mindig úgy érzem, sokkal lentebb teljesítek, mint ahogy azt a jegyem mutatja és hogy csak sajnálatból adják meg a jobbik jegyeket.

Néha az is eszembe jut, mi van, ha a beszédem vagy a kinézetem alapján azt gondolják a vizsgáztatók, hogy valami fogyatékosságom van és ezért osztályoznak olyan jószívűen és ha más mondaná el ugyanazt, mint én, neki legalább 2 jeggyel rosszabbat adnának..

Csak beképzelem ezeket, vagy lehet benne valami? Mennyire normális, hogy ha jól sikerül egy vizsgám, ahelyett, hogy örülnék neki, bűntudatom van és úgy érzem, nem érdemlem meg? 20L