Baj, hogy kárörvendtem tegnap az érettségi találkozón?
Szóval, hát, jó volt látni, hogy az egykor annyira irigyelt jó csajokból és jó pasikból teljesen átlagos (vagy átlag alatti) kinézetű középkorú 33-34 évesek lettek, egy lány kivételével.
Szétfolyó testek (több embert meg sem ismertem), plasztikázott/feltöltött szájak, szemek, arcok stb. Többen olyan igénytelenek lettek, hogy gyakorlatilag hajléktalannak néznek ki.
A többség ráadásul nem vitte semmire sem, sőt még a szülővárosát/szülőfaluját sem hagyta el, három ember kivételével. (Aki gazdag volt, az gazdag is maradt.)
Ma két barátomat is felhívtam és beszámoltam a tegnapi délutánról, de azt mondták, hogy nem lenne szabad örülnöm a látottaknak. Szerintem egy kicsit jogom van hozzá, mert négy évig gúnyoltak, lenéztek, de ma már nem tudnak felvágni semmivel, sőt.
Nagyon szánalmas vagyok, hogy ennek örülök?
válasza:Azért is írtam ki a kérdést, mert tényleg jólesett látni, hogy mi lett azokból, akikért mindenki odavolt, akiknek csettinteni sem kellett ahhoz, hogy legyen „párjuk”, akik népszerűek voltak a kinézetük miatt. De azt is érzem, hogy valahol nem helyes az én felfogásom sem, mert megértőbbnek kellene lennem.
(Nem is mentem el a korábbi találkozókra, de a szervező egy hétig hívogatott, hogy most nagyon jó lett a szervezés, mert szinte mindenki eljön. Napokig bújtam a netet, ahol körülbelül 90% azt mondja, hogy felesleges elmenni, de végül győzött a kíváncsiság.)
Amikor napi szinten beszólogatnak az arcod miatt, pont abban a korban, amikor úgy tartozna az ember egy csoportba, egy társaságba... Vagy amikor végül nekem is lett valakim, aki elkísért a szalagavatóra, de még ott is kigúnyoltak mindkettőnket - ilyenekre hiába mondják, hogy ne ragadjunk a múltban, mert ezeket nem lehet elfelejteni.
A ki, mit tud felmutatnihoz: én sem vittem semmire, de legalább öt évig dolgoztam Lengyelországban, és három évig Dániában - ettől elhűlt mindenki, én pedig attól hűltem el, hogy az említett három ember kivételével, a volt osztálytársak 20-30 km-es körzetben élik le az életüket.
válasza:Mondjuk bennem bármennyi sérelem van, egyet tudok érteni azokkal is, akik szerint nem normális, és beteges dolog. Mert tulajdonképpen tényleg az.
A kárörvendés maga egy kicsinyes dolog, főleg abban az esetben, ha pusztán a külső adottságokra korlátozódik. És így mi sem leszünk semmivel sem jobb emberek, mint azok akik velünk így viselkedtek. Na meg ez a "ki mire vitte" farokméregetés is kicsinyes és felesleges. Főleg, hogy mindenkinek megvan a maga öröme és boldogtalansága.
Hiába viszi valaki sokra, hiába lesz milliomos, ha mellette magányos, nincs egy barátja, párja sem. És hiába lakik valaki szerény körülmények között, lehet hogy őt pont az teszi boldoggá, hogy hazamegy kimegy a kis kertbe meg elmegy biciklizni egyet a gyerekkel és ennyi. Vagy nem tudhatjuk, kinek mi történt az életében, lehet elvesztette a családját, szüleit, gyerekét, betegségen van túl, vagy csak szimplán szar évei voltak.
"hiába mondják, hogy ne ragadjunk a múltban, mert ezeket nem lehet elfelejteni"
Nem is kell elfelejteni, viszont tovább kell rajta lendülni. És ahogy írják, kicsinyes dolog folyton a múlt sérelmein rágódni. Ráadásul ez tipikusan az a pont, ami csak annak fáj, akivel csinálták. Attól, hogy ezen pörögsz még nem lesz a másiknak rosszabb, nem fog elgondolkozni, nem kér elnézést és este ugyanúgy teljes nyugalommal hajtja álomra a fejét mint ahogy tette az elmúlt 10-20 évben. Viszont téged el fognak könyvelni negatív személynek, mert még évek, évtizedek után is ezen pörögsz.
Na meg ezek a "de legalább voltam Dániában" dolgok is mire jók? Ettől te jobb lettél? Nem. És a másik rosszabb attól, hogy ott él, ahol mindig is élt? Nem. Tulajdonképpen ezzel csak pont ugyanolyan leszel, mint ők.
válasza:https://www.youtube.com/watch?v=55fzXL3uc1s
Schadenfreude :)
Szerintem nem kicsinyes. Én pl. nem változtam semmit középiskola óta. Ugyanazok a politikai nézeteim, a vallástalanságom, az érdeklődési köröm. Már iwiw korában sem értettem, hogy miért jelöltek be, akik vertek meg rugdostak. Nem várok el szociopatáktól bocsánatot, de bőven elég lenne, ha nem tennék a szépet. Szóval én soha nem értem, hogy nem lehet figyelembe venni, milyen volt valaki az élete kezdetén.
Ilyet ír az egyik csaj, "úgy szeretlek titeket". Ribi, 4 év alatt kb. 3-szor köszöntünk egymásnak, mikor ketten értünk be legelőször. Ennyit beszélgettünk. Azoknak, akik kis getzik voltak, az idő megszépít mindent. Akiket meg csesztettek - azok soha nem felejtenek.
Most az egyik csajnak gyereke született, annyira odaírtam volna, hogy remélem, a védtelen kis lények iránti hozzáállása változott azóta, hogy 16 évesen azzal szórakozott, hogy falnak vágta a hörcsögét, meg addig szorította, míg a szeme ki nem dülledt.
válasza: válasza:"Az már elég beteges, ha valaki 15 év után még nem tudta elengedni a régi sérelmeit."
Nagyon sok embernek a gyerekkori sérelmek, emlékek kihatással vannak a felnőtt korára is. Úgyhogy ez az érvelés butaság.
Jól tetted, kedves kérdező, hogy megmondtad a tutit! Fordult a kocka.
válasza:"A ki, mit tud felmutatnihoz: én sem vittem semmire, de legalább öt évig dolgoztam Lengyelországban, és három évig Dániában - ettől elhűlt mindenki, én pedig attól hűltem el, hogy az említett három ember kivételével, a volt osztálytársak 20-30 km-es körzetben élik le az életüket."
Na ez viszont túlzás. Nem attól leszel "valaki", hogy elköltözöl. Valaki a lakóhelyén tud igazán kibontakozni. Szép dolog, hogy "világot látsz", de ez nem mindenkinek adatik meg vagy nem mindenki szeretné. Attól, hogy valaki itthon marad, még nem kevesebb nálad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!