Állástalan tanárnak miért abszurd az ötlet hogy átmenetileg menjen el bármit melózni, akár pénztárosnak árufeltöltőnek takarítónak? Derogál neki?

Ismerősöm tanár és sajátos helyzetbe került önhibáján kívül állását vesztette tanév közben (fenntartó összevont 2 iskolát és az egyik suli teljes tanári kara repült).

Ismerősöm meg sír-rí hogy most mi lesz semmi pénze és nem fog állást találni csak majd a nyáron talán vagyis ősszel kap majd újra fizetést.

Ebben eddig egyetértek így év vége felé zéró esély hogy felvegyék bárhova is.

Na de hát mindenütt embert keresnek, és azt mertem javasolni neki hogy amíg nem talál tanári állást addig átmenetileg menjen el bárhova ami adódik. Árufeltöltés takarítás recepció pénztár akármi. Ami épp adódik. Nem innen kell majd nyugdíjba menni nyilván ez csak átmenetileg pár hónapra és állása is lesz pénze is.

És majdnem leszedte a fejem. Hogy én mit képzelek hogy ő majd fog pakolni meg pénztárazni meg takarítani ő, a nagy tanár, hát ő nem azért tanult stb.

Most akkor derogál neki az ilyne fajta „nem úri „ meló vagy mi van?

Hát akinek nincs pénze és sír hogy jaj mi lesz az ne válogasson, az fogja meg ami adódik aztán hajrá.

Aztán majd szeptembertől tanárkodhat.

Nem?