Hogyan lépjek túl az iskolai sérelmeken?

Első, a középiskolában úgy ahogy beilleszkedtem, ott nem volt ilyen gond. :) (max az elején, de hamar elcsitult a dolog és hamar megtaláltam a megfelelő társaságot) Hála nekik hatalmasat fejlődött a személyiségem. Érettségi után dolgoztam másfél évig, az még jobban megedzett. Munkahelyemen már gond nélkül kiálltam magamért és azokért, akik alám tartoztak. Most az egyetemre készülök.

Második, a barátkozás egy időben nekem is sok gondot okozott. :( A gimiben az osztálytársakkal igyekeztem ismerkedni, de az osztályon kívül nem tudtam más kötelékeket kialakítani. Ha megismerkedtem egy új személlyel menekülési kényszer jött rám, és igyekeztem minél előbb elkerülni az illetőt. Úgy érzetem, nincs szükségem "még egy teherre, inkább hagyjanak békén". Sokáig Facebookom sem volt. Tudtam, hogy ez rossz gondolkozásmód, de nem akartam változtatni rajta. Szerencsére ezt kinőttem. Most pont fordítva áll a dolog: kerülés helyett keresem az embereket. :) Bár iskolában körül vagy véve és így valamelyest könnyebb ismerkedni, most kikerülve ezzel meggyűlik a bajom. Talán később... Remélhetőleg egyszer te is jobban leszel annyira, hogy megint megpróbálsz nyitni a világ felé. :)

Többen ajánlottátok a pszichológust, csakhogy az egy kicsit pénzes dolog... Az egyetem miatt álltam neki dolgozni, nem szeretném most ebbe belefektetni az eddigi munkámat. Persze lehet azt mondani, hogy az egészség mindennél fontosabb, de ha most más dolgok előbbre valóak... Maximum 5 év múlva talán eljutok oda. Addig is szeretném magamat valamelyest "házilag" kikúrálni. Mivel családi problémáim is voltak, elkezdtem keresni az okokat, hogy az életemben mi miért történt, hogy szembe tudjak nézni a múlttal. Eddig egész jól ment, elkezdtem elfogadni a dolgokat. Viszont mikor az általános iskolás emlékeimhez érek mindig megakadok. Ha meg is találom az okát, miért történt, nem találok rá válaszokat, hogy "elfogadhatóvá" tegyem a dolgot...