Utálnak az osztálytársaim?!

Igazából már 9.-ben észrevettem, hogy nem úgy viszonyulnak hozzám, mint egymáshoz. Pedig én rengetegszer próbáltam odamenni hozzájuk, bekapcsolódni a beszélgetéseikbe, de inkább addig meg sem szólaltak, amíg el nem mentem. Csak akkor vagyok valaki, ha kell valami (házi, dogában segíteni, órai anyagot elküldeni stb.), amiket én persze mindig megteszek, hiszen azért elég rossz egész nap csak ülni és olvasni (félreértés ne essék, imádok olvasni, de azért néha-néha szívesebben beszélgetnék valakivel). Ráadásul mostanában elkezdtek lelkileg szekálni, én meg nem az erősségemről vagyok híres ilyen téren.

Olvastam más, hasonló kaliberű kérdéseket, és ott sokan azt írták, hogy nézzünk magunkba, mert lehet, hogy bennünk van a hiba. Én meg is találtam ezt a "hibát", ami annyi az esetemben hogy kitűnő tanuló vagyok, és első évben nagyon hamar, szinte fél év alatt elértem, hogy a tanárok megbízzanak bennem (szakgimnáziumi osztályról van szó).

Sohasem kérkedtem azzal, hogy hú, én vagyok az Atyaúristen, nem nyaltam be a tanároknak, nem viselkedtem a jegyeim miatt nagyképűen, és mégis gyűlölnek. Ez miért van? Tudok még ezen változtatni?