Nektek milyen volt az első sulis napotok? Letudnátok írni 2-3mondtatban?

Általánosban bőgtem, féltem és nem akartam elszakadni anyukámtól.

Gimiben izgultam, kicsit féltem, de vártam is.

Általános:

ki voltam akadva, mert nem az lett a padtársam, akit akartam, nem beszélhettem órán, a padtársam majd felborította a padot, sikítottam, a tanár meg rám üvöltött, amin besértődtem+nem szólított fel, pedig jelentkeztem

Középsuli:

nagyon korán, már 7:15-7:20 körül odaértem, hányingerem volt, annyira izgultam, alig volt bent valaki, leültem egy random helyre, sokáig nem ült mellém senki, majd az utolsó előttinek érkező srác lett a padtársam arra a 3 órára. A szünetben a lányok(18 fő) 2, pontosabban 3(egy valaki egyedül volt)csoportra voltak bomolva, nagyokat röhögtünk, csordában jártunk, a fiúk meg kicsit feszengtek, majd kisebb 2-4 fős bandákban, akik közel ültek egymáshoz elkezdtek beszélgetni.

Amúgy se közép, se általános iskolában nem volt tanítás az 1. napon, csak ofői, általánosban 3, középiskolában pedig 4.

Általános:

Már szinte semmire sem emlékszem,arra sem,hogy ki mellett ültem,csak azt tudom,hogy az első padban,és nagyon korán hazajöhettünk.

Gimnázium:

Kb. 2 percet késtem,és a többiek ott álltak már a termünk előtt,és kifejezetten emlékszem,hogy mindenki nagyon megnézett. Az ofő csak utánam toppant be,ekkor mentünk ki az udvarra,úgy emlékszem,hogy mi voltunk az utolsó előtti osztály,aki kiért az udvarra a tanévnyitóra. Az évnyitó hosszú volt,és unalmas,azt kivéve,hogy egy fiúnak többször szállt a nyakára egy óriási darázs,és ez nekem nagy trauma volt,mert 2 nappal az iskola kezdte előtt megcsípett egy darázs. Ezután bevonultunk a terembe,már előre ki voltak írva a padokra a nevek,hogy kinek hova kell ülnie,persze nevek szerinti sorrendbe,ezért én az ablak felőli padban, kifejezetten az ablaknál ültem,azt hiszem a harmadik padban egy fiúval. A padokra volt rakva a tankönyvek,és kaptunk kis könyvjelzőt,amin egy bibliai idézet volt írva,ugyanis egy katolikus gimnáziumba járok. Ekkor még nem kaptuk meg az iskola egyenruháját,ezért a sajátunkba kellett lennünk,és nekem anya varrt egy szoknyát,csakhogy az szoknya túl szoros lett,és a cipzárja meg rossz volt,és mikor leültem,éreztem,hogy a cipzár konkrétan a fenekem aljáig szaladt le,ezért egyik szünetbe se mentem ki senkihez beszélgetni,mert nagyon féltem,hogy bárki meglátja ezt,bár,akkor még amúgy sem tudtam volna kivel beszélni,mert én volt az egyike azoknak,akik úgy érkezetek ide,hogy egy egyetlen ismerősünk sem volt az osztályból. 4 osztályfőnöki óránk volt,órarendről beszéltünk,az ebédrendet kaptuk meg,az o.f.ő. mutatkozott be,házirendet olvastunk,megkaptuk az imákat,amiket minden nap kell mondanunk,az öltözködési szabályzatot,tűzvédelmet kellett tanulmányoznunk,jelenléti íveket írtunk alá,és megkaptuk a tankönyveket. Emlékszem,olyan sok tankönyvem volt,hogy az óriási hátizsákba nem fért bele,ezért 4-4 könyvet csaptam a vállam alá,és így mentem haza. Egyébként akkor nagyon féltem,mert valóban senkit nem ismertem,és ijesztő volt egy teljesen új közegbe hirtelen belecsöppenni,de mostanára már megtaláltam azokat,akikkel jól érzem magam,és akikben megbízom,akiket meg nem szívlelek,azokat meg próbálom egyszerűen csak ignorálni.

15/L