Szerintetek miért utál szinte minden gyerek iskolába menni?

mert valami k'csög egyfolytában basztatja őket azért nem..

Nem sok értékeset tanulnak.

Örökös kötelező, kívülről jövő megfelelés, megfelelési kényszer olyanokból, amikhez ő nem is konyít, nem is érdekli; full le vannak terhelve; van aki korán kel, hogy elérje a buszt, lefárad a mondjuk 8-9 órája alatt; és már semmihez nincs ideje, se energiája; és még tanulhat is ilyen állapotban, ha már végre hazaért; nincs ideje önmagára; hogy egy kicsit a saját gondolataival el legyen, magában legyen; túlságosan pörög úgy minden körülötte, nehéz tartani a tempót, meg még nem csak a szüleitől, tanáraitól kap egy rakat elvárást, hanem még a társainak is meg kell felelni, hogy ne szekálják, és ilyen adott esetben álarcokat meg tökre nehéz, -és energiaelvivő fenntartani, nem lehet önmaga; nem élheti meg azt, aki ő valójában; mindig elő van írva neki, hogy mit csinálhat, és hogy kikkel, mert nem is biztos, hogy szereti az osztályát, a tanárait, nem is biztos, hogy elfogadják őt úgy, ahogy van; szégyenérzete van, ha neki nincs meg a legújabb, legmenőbb fajta mobiltelefonkészülék; vagy ha esetleg rossz jegyet kap, ha tanult, ha nem, rosszul esik neki. Ha tanult, akkor azért , mert igazságtalanul kapott rossz jegyet; vagy csinálta volna, de nem érti, hiába magyarázták neki el (én pl az egységkörös bigyót tényleg próbáltam megérteni, de nekem az már magas labda volt, abból már nem kaptam jó jegyed; de mondjuk nem keseredtem/ kenődtem el, mert tudtam, hogy én mindent megtettem, énbennem meg pont ezért nem volt keserűség), aztán ha meg nem tanult , akkor meg esetleg nem is érti, hogy miért kell neki olyanokkal foglalkozni, olyanokkal gyötörni magát, amit minek erőltetni, mert látszik, hogy nem megy, nem az ő világa, és közben meg amit ehelyett szívesen csinálna, nem tud fejlődni, így nem tud sikerélménye se lenni; pl van olyan, hogy százszor nekifut, nekirugaszkodik -most ez lehet szószerinti és átvitt értelemben is, - megteszi, ami telik tőle, de nem jut vele semmire, mert kettest kap, és akkor csak néz. És pl tesiből meg nem feltétlen nézik a szorgalmat, hogy "jóvan, megpróbálta többször is, ő ennyit tud", hanem egy átlag szintet kell hozni, teljesíteni. De az átlag az a legjobbak és a legrosszabbak összeadásának a feléből következik, tehát... Mindenből egy mások által előírt, megadott szintet kell teljesíteni, és olvastam valahol, hogy nem az érdekli az iskolákat, hogy mit tud a gyerek, hanem, hogy mit nem, és akkor hogy azokból, amiből gyengén teljesít, fölhozni őt egy átlag szintre, vagy hát nemtom, átlag-e, de egy valaki tök külső személy által megálmodott dolgot, aki nem is ismeri az ő képességeit. Meg ez, hogy folyton bizonygatni kell, és ezt is külső késztetésből, kényszerből, meg még a korán kelés, fáradtság ehhez. Meg most még bepakoltak új tantárgyakat, kötelező plusz órákat is, ami szintén nem használ a gyerekek szervezetének; ha már nem fárasztó, mert csak pl egy etika óra, ott ülni még azért talán lehet, hogy leterhelő, nyomasztó. Amúgy én nemtom. Meg amúgy hallottam olyat, hogy ahol nincs akkora méretű tornaterem, ott olyan tesit tartanak, hogy ülnek a gyerekek a teremben, és akkor régi sportösszeállításokat néznek videón. Ahelyett, hogy mehetnének haza, és valami olyan témában elmerülhetnének, pl olyat olvashatnának, ami őket érdekli, ami őnekik fontos; lehet, hogy csak izgalmas, de lehet, hogy a hobbijukban képeznék önmagukat, vagy pl nemtom, lazulnának és elmennének egyet paintballozni meg csocsózni vagy biliárdozni, esetleg teniszezni vagy rajzolni. Meg pl olyat is hallottam, hogy pont az iskolai teendők miatt nem tudnak elmenni a gyerekek pl színházba művelődni, kultúrálódni.

Én azért utáltam mert korán kellett felkelni miatta. Munkába is ezért utálok járni. Ha mondjuk 10 kor kezdődne minden akkor sokkal jobb kedvvel mennék.