Pedagógus társak! Fordult elő veletek, hogy egy diák annyira felkeltette az érdeklődésetek, hogy az óratervet is neki készítitek? (Többi lent)
Szóval kedves tanárok!
Annak ellenére, hogy tudom, hogy nem szabadott volna hogy ez megtörténjen, egy diákom jobban érdekel, jobban kedvelem, mint a többit. Sokszor otthon is eszembe jut, mikor készülök fel a másnapi órámra az Ő osztályával, hogy "Ez a feladat/téma tetszene neki!". Próbálom az óráim minél könnyebb hangvételűvé tenni, poénkodni, hogy élvezhető legyen, ahogy, s amit tanítok, hogy könnyebb legyen a tanulás a tanítványaimnak, Neki. Még most, nyáron is sokszor gondolok rá, mint egyik legkedvesebb tanítványomra, főleg, hogy nemsokára elkezdődik a tanítás. Egyszerűen elkezdett érdekelni, hogy tetszik-e neki az órám, szeret-e, mint tanárt, s most izgulni kezdtem az idei tanév miatt - ugyan tudom, hogy ezen nem kéne gondolkozzam, hiszen az én feladatom a diákjaim "nevelése", (amit ugyan sokszor a szülők helyett kell megtennünk, tanároknak) s megtanítani őket gondolkodni.
Veletek történt már hasonló? Kedvenc diákotok van, s ha igen, hogy kezelitek a helyzetet? Esetleg diák, aki felé vonzalmat is éreztek? (Ez utóbbi csak felvetés, félreértés ne essék!)
Válaszaitok előre is köszönöm, s további jó felkészülést - főleg lélekben - a következő tanévre!
Kedves 13#-mas!
Mindkét eshetőségre kultúrált választ adtál, ezt köszönöm! Érdekes egy diák szemszögéből nézni a dolgokat. Vonzalom nincs, csupán nagyobb szimpátia. Tudom a következményeket, a törvényt, jogszabályokat, így ha lenne vonzalom, sem lépnék.
Azért remélem, hogy nem lett következménye annak a veszekedésnek, s tanárod nem került kellemetlen helyzetbe! Nem fogom kifejteni a véleményem a helyzetedről, ugyanis szerintem tudod mit gondolok róla, s nem az én tisztem értékelni tetted, mindenesetre köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
Így van, ha valakiben látjuk a tehetséget, s az akarást, akkor minden erőnkkel támogatjuk a tanulót, hiszen az ilyen diákokkal nekünk is élmény "együtt dolgozni". :)
Még az előzőekkel kapcsolatban - nem helyes a kivételezés abban az esetben sem, ha kedvesebb a tanítvány számunkra a többieknél.
Valamint éppen ezért nem szerencsés viszonyt folytatni egy diákkal, mert akarva-akaratlanul is kivételeznénk vele.
Nos, én éppenséggel tanár vagyok, és nyilván voltam diák is, többet, mint sok korábbi hozzászóló. Minden tanárnak vannak kedvenc diákjai, akiket nagyra tart, és akiktől sokat vár, de lehet, hogy nem is kiemelkedő az illető, csak érdeklődőbb az átlagnál. Egy tanárnak már ez is nagyon jól esik.
Óraterv. Ki a fenét érdemes tanítani, ha nem azt, aki tanulni akar? Akit érdekel, amit tanítunk neki? Ha csak egy ilyen van az osztályodban, az elég szomorú, de sok tanár egynek is örülne. Ez még szomorúbb. Ennek a tanítványnak felbecsülhetetlen érdeme, hogy jobb munkára sarkallja a tanárt, így a többiekkel is jót tesz. Azért arra ügyelni kell, hogy ne csak neki szóljon az óra, a többieknek is legyen lehetőségük elsajátítani az anyagot.
Többen írták már, de megismétlem, hogy NAGYON kell arra ügyelni, hogy még a látszata se alakuljon ki bizalmas, uram bocsá' szexuális viszonynak. Elsősorban a tanárnak kell ügyelnie erre, mert a diák csekély élettapasztalata és kialakulatlan felelősségérzete nem teszi lehetővé, hogy kellőképpen mérlegelje tetteinek hosszú távra kiható következményeit. Akár ártatlannak tűnő tetteiét, mint pl. egy nyilvános veszekedés. Ilyenkor egy fiatal tanár különösen nehéz helyzetben van, mert neki sincs sokkal több élettapasztalata, és a felelősségérzete sem feltétlenül kialakultabb, bármit is gondoljon magáról.
A csókig nem szabad eljutni. Innen előrelépni életveszély, visszakozni rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen, stagnálás pedig nem létezik.
Kivételezés persze előfordul, enyhe esetben akár indokolt is lehet. Diákkoromban egyszer a matektanárom, tudván, hogy kémia OKTV-re készülök, nem íratott meg velem egy kétórás nagydolgozatot, hanem beküldött a szertárba kémiát tanulni. (Országos 4. lettem.) Az indokolatlan, és kifejezetten az érzelmi alapú kivételezést viszont mindenképpen el kell kerülni, mert árt a diáknak (ellustítja), és árt a tanár megítélésének is, méghozzá megérdemelten.
16#- Kedves "kolléga"!
Nagyon köszönöm válaszod! Pályakezdőknt (gondolom ez kiderült) nagyon sok mindent helyre tett bennem, segített eligazodni magamban, s rájönnöm, hogy nem bűn, ha van kedvenc diákom. Csak kissé megriadtam, megkérdőjeleztem saját magamat, szakmabeli alkalmasságomat.
Egyébként így jóval utólag is hadd gratuláljak az eredményeidhez. :D
Persze a kivételezésnek is van pozitív alkalmazása, én az érzelmi alapon való kivételezést ellenzem. De még bele kell tanuljak, tapasztalatokat kell gyűjtenem, hogy mindezt ne csupán elméletben, hanem gyakorlatban is tudjam.
17#: csupán azért, mert ahogy láttam, rengeteg tanár-diák szerelemről való kérdés van, s szerettem volna, ha minél több választ kapok - ha esetleg pedagógusok is böngésznének kíváncsiságból, avagy véletlen ezen kérdések közt.
Illetve a "kapcsolat" nem csak romantikus kapcsolatra vonatkozik, a tanár-diák szakmai kapcsolat is kapcsolat.
"Pályakezdőként - ez kiderült". Igen, kölyök - kiderült, hogy pályakezdő vagy a gimnáziumban! Iszonyatosan buta vagy, hogy egy percig is azt gondolod, hogy erről a gyerekes mesterkélt írásműről bárki is beveszi, hogy felnőtt írta!
Ha esetleg kedved támad kikérni magadnak, akkor azt azzal tedd meg, hogy közlöd, hogy milyen szakos vagy, hol végeztél, kik és milyen tárgyat tanítottak neked abban az intézményben, mi volt a szakdolgozatod témája? Ha netalántán még a diplomádat is beszkennelnéd, persze csak szigorúan név nélkül, na az aztán már cáfolhatatlan bizonyíték lenne!
Meg se fordult a kis butuska fejecskédben, hogy a tanár-diák vonzalomra vonatkozó kérdést hazugság nélkül is fel lehetett volna tenni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!