Csak én vagyok így ezzel?

Utálom a tesit, csak akkor nem, ha játszunk.

Még heti 5x1,5 óra tesit is bevállalnék (praktikusabb is lenne, legalább nem csak bemelegíteni, meg csak 20-25 percet az anyaggal foglalkozni lenne idő) , ha játszanánk minden nap.

Utálom a talajtornát, 3.-ben tanultam meg bukfencezni (addig szerencsére nem osztályozták), de azelőtt is minden évben rettegtem, hogyha kényszeríteni akartak rá, vagy mindig beálltam a sor végére, hogy mindig legyenek előttem.

Fejenállni még most sem tudok, félek, és sosem értettem, hogyha van 2 lábam, akkor miért a fejemen kell állnom :D

Úszni úgyahogy tudok, de oviban az úszásoktató megkérdezte a szüleimet, hogy volt e valami traumám vízzel kapcsolatban, mert féltem lemenni a víz alá, meg beugrani is.

Kötélmászásra idén szerencsére nem került sor.

Szekrényugrás (na meg még rajta bukfenc), az a másik rémálmom, egyszerűen utálom, mindig félek, hogy pofáraesek a szekrényre ugrás közben.

Amikor játszunk, akkor mindenki jól érzi magát, sokkal szívesebben mozgok olyankor, sokkal jobban érzem magam.

Persze senkit sem akarok megfosztani attól az örömtől, hogy jó jegyeket szerezzen tesiből, de nem értem, hogy ezekre a teljesen hülye dolgokra miért van szükség, hogy fejenállás, meg szekrényugrás, pláne, ha osztályozzák.

Lányoknak inkább önvédelmet tanítanának, meg az sem lenne rossz, ha megtanítanának esni.

Nem vagyok kövér gyerek (4-5kg plusz súlyom lehet), átlagosnak mondható testalkatom van, és nem írtózom a sporttól, szóval nem is lustaságból mondom.

A többi tantárggyal is vannak bajok, a kérdésem most a tesire vonatkozik, de persze nyugodtan leírhatjátok a véleményeteket a többi tantárgy "fontosságáról" is.