Miért fáj még mindig ez? (Hiszen többé nem történhet meg)

Sok-sok idő kell, mire fel tudod majd dolgozni a történteket, sok esetben évekre van szükség. Az enyém e sok közé tartozott, de idővel beláttam, hogy semmi értelme fájdalmat, haragot őrizni. Az élet túl rövid ehhez, el kell engedni, ami történt, és a saját életedre, saját boldogságodra koncentrálni, arra, ami most van, és ami holnap lehet, nem arra, ami tegnap volt, mert azon már nem tudsz változtatni. Az élet mindig visszaállítja az egyensúlyt, aki ártott a másiknak, annak előbb-utóbb ártani fognak mások, még több esetben az illető árt tudat alatt saját magának, akkor, amikor eljön az ideje. Ha a te lelkiismereted tiszta, felettük állsz, ezzel a tudattal lépj tovább. Nyilván, ha valamilyen szinten vétesnek érzed magad, és a lelkiismereted nem teljesen tiszta, ez visszahúzhat. Nm vádolni akarlak, csak arra kilyukadni, hogy lehet, vádolod magad valamilyen szinten a történtekért akkor is, ha csak áldozat voltál, és ez az, ami nem enged továbblépni.

Még nehezebb lesz leküzdeni az akkori évek alatt kialakult védekezési ösztönt, a bizalmatlanságot, mikor nem tudod eldönteni, milyen szándékkal közeledik valaki, az állandó készenlétet, mikor kell visszaszúrni, de nem lehetetlen.