A folyamatos iskolai zaklatást nem tudtam elfelejteni, mit tegyek?

Engem általánosban zaklattak. A gyűlölet bennem is sokáig megvolt... Valamilyen szinten lelkileg is sérültem, aminek még ma is vannak nyomai.

Szerencsére középiskolában jó helyre kerültem, így ott elkezdtem kinyílni, majd ez szépen lassan folytatódott az egyetemen. Ma pedig egy magabiztos felnőtt nő vagyok, aki sikeres a munkájában, és túlzás nélkül mindenki szeret. A régi gyűlölet pedig eltűnt, már nem érdekel a múlt.

Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, hogy elengedd a múltat, akkor keress.

Sajnos ezt nem lehet elfelejteni, és szakember sem tud segíteni szerintem.

Miért hogy tudna?

Töröl az agyadból X évet? Vagy ad valami gyógyszert? :D :D :D

Szerintem idővel később nem fognak ezek annyira zaklatni, kettyófalva lakói.

Legyél türelmes, és nem fog annyira idegesíteni, azok a kocsmatöleltelékek meg majd mennek oda ahova viszi őket az élet, takarítónőnek, kukásnak.

Ismerős a helyzet. Én egy vidéki gimibe jártam, a falunkból 4-ünket vettek fel. Az egyik lánynak nem voltam szimpatikus. Még akkor sem gondoltam, hogy ebből bármi bajom lehet majd a gimiben. Hát lett: olyan pletykákat terjesztett rólam, hogy csak na.

A gimiben senki nem szólt hozzám 4 évig, egy barátom sem volt, senki. Amikor bekerültem, 20 kilót híztam 3 hónap alatt, 4 év alatt nem ment le. Máig nem tudtam feldolgozni, viszont sok dologra kaptam választ. Jövőre lesz 10 éve, hogy érettségiztem, de nem fogok elmenni találkozóra, sok mindent felkavarna. Amikor vége lett a rémálomnak fél év alatt lefogytam a 20 kg-ót. Tök érdekes.

Viszont nekem az a tanácsom, hogy mindig érdemes sokkal mélyebbre menni, elmondom miért. Amikor megszereztem az első diplomám és bekerültem munkahelyre, tök ugyanaz előjött: megaláztatások, piszkálás stb. Elmentem egy jó pszichológushoz és nagyon okosan rátapintott erre az áldozattípus dologra. Nagyon jól ki tudtak hámozni, hogy az én esetemben, pl azért találtak meg ilyen emberek, mert egyszerűen látták rajtam, hogy ezt meg lehet tenni. Sajnos anyámmal pici korom óta nem jó a kapcsolatom: ütött, vert engem a saját élete miatt. Mindez odavezetett, hogy egy félénk középiskolás vált belőlem, és szinte ordított rólam, hogy tessék, velem ezt meg lehet tenni. Mindenkinek természetesen más a helyzete, ez csak egy ötlet, ilyen oldalról is érdemes megközelíteni.

Sajnos a gimis évek lennének a legjobbak, ha olyan a csapat, de már nem síránkozok ezen. Túl vagyok rajta, de mindenki akit zaklattak, vagy kiközösítettek, érdemes családi dolgokra is gondolni, sokszor ez van a háttérben.