Szerintetek miért nem szeret az osztály? 17/L

Kedves emberek! Tudnátok segíteni? Egy nagy problémávál állok elétek, ahonnan nem látok lassan kiutat. Igaz beszéltem már a családdal is, de mégsem tudok megnyugodni. A helyzet az az, hogy szeptemberben új suliba jöttem, az elején minden jól ment, mindenkivel jóban voltam, még a ''nagymenőkkel'' is. Az osztály 2 részre tagolódik, vannak a visszahúzódóak, meg a kevésbé.Volt egy srác a nem visszahúzódóak közül, aki még irogatott is nekem egy ideig, aztán egyik osztálytársam, fiú aki kikezdett velem, elutasítottam, de nem megbántóan, egyszerűen csak egyértelmű jeleket adtam arra, hogy köztünk barátságnál több nem lehet.Ez neki nem tetszett és mindenkinek rosszakat mondott rólam, bár fele se volt igaz.Az egész osztály megutált ezért, sőt még az a srác is aki irogatott nekem, pedig ő nagyon jófej volt velem, folyton szivattuk egymást, mára meg mindenkire csak mosolygok mint a tejbetök, és nem merek véleményt sem mondani, és nem merek beszólni se senkinek(vicces beszólás, nem az a durva, csak csipkelődés) és egy jó ideig nem tárgyaltak velem, majd egy idő után újra beszélgetni kezdtünk, úgymond megint jóban lettem, bár igaz nem mindenkivel.A kevésbé visszahúzódóak nagyon megutáltak, mert meg vannak benne győződve, hogy én azt mondtam, hogy nem birom őket..ez persze nem igaz. Bár ez a közösség nagyon összetaró, és a visszahúzódó csapat mindig ''behódól'' a nem visszahúzódóknak. Tegyük fel, mondok egy olyan dolgot a padtársamnak, amit nem mindenkivel osztanék meg, és oké egy ideig megtartja magának, de az első adandó alkalomnál, mikor meghallja, hogy engem beszélnek ki, akkor rögtön elmondja, adja alá a lovat, persze nekem azt mondja, hogy bír , meg szeret és jófejnek tart, meg röhög a vicceimen, néhol még érdeklődik is irántam, bár azt tegyük hozzá, hogy mindig én megyek oda az osztálytársaimhoz, ők nagyon ritkán , szinte sosem..nagyon negatívan látnak mindent, ha már mondok egy pozitívat belekötnek és az önbecslésemet a padló alá tiporják.Nem merek már fel sem szólalni órán, nehogy feltűnjek a tömegben, vagy nehogy egy tanár megdicsérjen, mert akkor kapom a nézéseket, meg kinéznek és kibeszélnek a hátam mögött.Kisebb is vagyok náluk egy évvel, de szerintem ez nem akadály, mert sokan vannak akik az osztályból velem egy évben születtek.Egyszerűen nem merek saját magam lenni, mert akkor eltitulálnak nagyképűnek, és félek, hogy nem fogadnának el.Mert csak a nem visszahúzódó csapat szabad mindenhez hozzászoljon és mindenbe belekössön, ami nekik nem tetszik. És a tanárok is hajlanak mindenre, amit mondanak.Nagyon harcias társaság, és kész elnyomásban érzem magam.Múlkor mikor kibeszéltek, sírva jöttem haza és teljesen meg vagyok benne győződve, hogy bennem van a hiba és, hogy ilyen rossz ember vagyok.Komolzan, olyan emberektől kaptam ezt vissza, akiktől nem vártam vona.Pedig mindig is kedves voltam velük, rosszat sose mondtam róluk.Egyet mondanak és mást csinalnak a hátam mögött.Mindig meg akarnak feleni a nem visszahúzódó csapatnak.Évfolyamtársaimmal és a többi sulitársammal nagyon jól elbeszélgetek, imádom őket,folyton keresik a társaságomat.Egy olyan ember vagyok akivel mindenről lehet beszélni, egyszerűen nincs is olyan téma amiről ne tudnék órákon át beszélni.Mindig az életen gondolkodom, és beszélek, de az osztálytársaim ezekhez nem tudnak hozzászólni. Az osztályban azért volt egy fiú aki megjegyezte, hogy én vagyok az egyik legkedvesebb lány az osztályból, és ha valaki odajönne hozzám, biztos tudna velem miről beszélni, jó tanácsokat adok és nagyon jó emberismerő vagyok. De az a helyzet, hogy sikerült teljesen megutáltatniuk saját magammal, és mostmár ott tartok, hogyha egy tanár felszólít lehajtom a fejemet és azt mondom inkáb, hogy nem tudom, de csak azért, hogy a többiek ne mondják azt rám, hogy egoista vagyok, pedig tudnám a választ rá.Másik az hogy nagyon adok a negatív kommentekre, pedig tudom nem kéne foglakozni vele, csak nehéz.Talán könnyebb lenne, ha lenne egy standard haverom osztályszintileg, csak mér ez egy összeszokott társaság, és jóformán mindenkinek már megvan a haveri köre.Minek kellenék még oda én is.Viszont nagyon rossz a magány, valamit tennem kellene érte, de ha mésok nem akarnak rólam hallani akkor? Pedig egy nagyon szangvinikus természetű vagyok, mindig boldog vagyok. Sajnálom, hogy nem akarnak megismerni és, hogy nem kíváncsiak rám. Csak kibeszélni tudnak.Még van 2 évem érettségiig, addig viszont ki kell bírjam..tudnátok mondani pár tanácsot, hogy tudnék mégis jóban lenni velük, hogy mégis megszeressenek..mit kéne tennem?Bár igaz, ezek még saját magukat is kibeszélik, nemhogy másokat az osztályból ,csak tudjátok nagyon érzékeny vagyok én az ilyenre, nem vagyok ehhez hozzászokva..beszéljek velük??