Mit tegyek ha semmit nem merek tenni?

Egy végzős fiúról van szó, aki egy évvel idősebb nálam. Már kilencedik óta tetszik, de igazán ebben a tanévben kezdtem felfigyelni rá. A probléma pedig az, hogy nem ismerjük egymást, max a folyosón egyszer-kétszer "összefutunk". Tényleg nagyon jó lenne megismerni, mert nagyon tetszik, de ő valószínűleg azt se tudja, hogy én a világon vagyok. Sajnos nagyon félénk vagyok, így még bejelölni se merem Facebookon. Másrészről pedig úgy gondolom, hogy csak a fiúnak illik kezdeményezni 21. század ide vagy oda. Mostmár sikerült eljutnom egy olyan szintre, hogyha meglátom a folyosón, akkor nem kapok infarktust, sőt inkább úgy teszek, mintha észre se vettem volna. Viszont mindannyiszor visszajátszom gondolatban, hogy amikor láttam mit csinált.

Említettem, hogy végzős így már csak egy szűk hónapig fogunk egy suliba járni és valahogy el kellene engednem a reményt. De nem megy. Hogy csináljam?

Kezdetekben még úgy vettem észre, mintha lenne néhány jel (mintha egyszer mosolygott volna, de ugyan már... biztos csak képzelegtem), de mivel nem kezdeményez, így úgy gondolom, hogy teljesen felejtős a dolog.

A kérdés, hogy ti mit csinálnátok egy ilyen helyzetben?

Nagyon hálás vagyok, hogy végig olvastad! :)