Olyannyira elegem van az egyik osztálytársamból, hogy lány létemre szívem szerint bármikor felkenném a falra. Mit tegyek?

Na, mikor 9.-ben belecsöppentem az új osztályomba felfigyeltem rá, hogy az egyik lány még hetek múlva is úgy lézeng, mintha tőlünk függetlenül, egy párhuzamos univerzumban éldegélne... Megsajnáltam, és néha odamentem hozzá beszélgetni, amiért látszólag hálás volt, hisz nem kellett egész nap szótlanul a sarokban ügyködő pókokkal szemeznie. Így suhant el az egész tanév. Idén viszont kissé megváltoztak a dolgok. A csaj úgy látszik megelégelte az antiszociális üzemmódot, ami abszolúte remek. A probléma ott kezdődik, hogy az "új társadalmi életébe" csupán engem kíván bevonni. Ahogy falum szokás mondani, úgy tapad rám, mint a légy a lósz@rra. Konkrétan akárhova indulok nemes egyszerűséggel jön utánam, jó hogy a WC fülkébe nem kísér be kitörölni a valagam. Próbáltam már vele érzékeltetni, hogy nem ő az egyetlen ember ezen kicsiny világon, akivel kommunikálni szeretnék, és hanyagoljon egy röpke kis időre, ha egy mód van rá, de nem túlzottan vette a lapot, vagy ha le is esett neki jó, ha fél órát kibírt anélkül, hogy rám cuppanjon.

Segítsetek! Mostanra az agyam felcseszettségének értéke meghaladta a felső határt... Ha így maradnak a dolgok, egyik nap várhatóan visszafogom küldeni anyukája pocijába. Mihez kezdjek?