Miért van feleltetés az iskolákban?

Igen, valakinek nehezen megy a szereplés mások előtt.

Akkor megkérdezem: mihez fogsz kezdeni, ha valamikor az életben ki kell állnod a nagyközönség elé? Mihez kezdesz magaddal állásinterjún? Küldesz egy faxot, hogy te csak írásban vagy hajlandó interjúzni? És csak olyan munkát fogsz elvállalni, ahol nem kell másokkal beszélni?

Tudod, a beszédkészség is ugyanolyan képesség, mint a helyesírás, a helyes fogalmazás, vagy mondjuk a logikus gondolkodás. De pl. testnevelésórán sem kérheted, hogy te külön teremben akarsz tornázni, mert nem szereted, ha mások meglátják, ahogy mozogsz. Sorolhatnám még.

Meg kell tanulni mások előtt szerepelni. Ez is hozzá tartozik az elsajátítandó képességekhez.

de a tanár nem teheti azt meg hogy mindenkit kiküld ha feleltetni akar,hiszen az ő felelőssége is ha valami történik azokkal a gyerekekkel akik abban az időben vele vannak.vagy ha a: a folyosón hangoskodnak, vagy épp "vandálkodnak" stb..

Én azt is értem amit te mondasz-az volna a jó ha a tanár megszidná,megfegyelmezné azokat a gyerekeket akik a másikat kinevetik

A középiskola arról is szól hogy ezeket a szituációkat megtanuld kezelni. Azt is hogy mi van akkor ha kinevetnek.

A cégben is ha prezentálnod kell és elszúrod kinevethetnek csak ott még az állásoddal is játszol. És a munkahelyeden se fog mindenki kedvelni és te se fogsz kedvelni mindenkit.

Régen én is féltem a publikus beszédtől, de meg kell értened hogy a rosz jegyen és egy-egy kellemetlen pillanaton kívül nagyon semmi negatívum se érhet. Ha pedig idő közben sikerül egyre jobb előadónak lenned akkor még nyerhetsz is a helyzettel.

Nekem se volt az erősségem és pont emiatt rengeteget kellett előadnom középsuliban. Mellé otthon is retorikát és megjelenést tanultam és gyakoroltam. Végére olyan szinten ment hogy ilyen versenyeken is részt vettem, majd az érettségi szóbeli részét úgy sikerült letennem majdnem maximum pontosra hogy a tétel felét el se mondtam, a maradékot se feltétlen pontosan. Csak meggyőzően, hosszan és szájbarágósan adtam elő mintha értenék hozzá.

Miért jön itt mindenki azzal, hogy a munkahelyen majd prezentációkat kell tartania? A legtöbb munkakörben soha nem kell prezentációt tartani, ahol kell, ott is általában az oktatók/vezetőség/stb. tartják, nem az összes beosztott. Tehát nem életszerű, hogy olyan gyakran kell majd előadnia nagyobb közönség előtt az embernek, hogy az iskolában erre próbálnák felkészíteni.

Egy rakás országban ismeretlen a szóbeli felelés intézménye, és lám csak, mégsem omlott még össze a társadalmuk emiatt! Ott inkább úgy próbálják kommunikációra ösztönözni a diákot, hogy az oktatás beszélgetésből áll a tanárral, nem pedig abból, hogy a tanár mondja a tananyagot, a diákok meg némán jegyzetelnek, mint ahogy az Magyarországon van az esetek legnagyobb többségében. Magyarországon is inkább úgy kéne ösztökélni a diákokat a beszélgetésre, hogy pl. irodalomórán megkérdezik a véleményüket az olvasott műről, nem pedig úgy, hogy a tanár felolvassa, mit ír a könyv a műről, a diák otthon bemagolja, másnap meg felmondja mint egy verset. Ettől egy cseppet nem fejlődik sem az előadókészsége, sem a kommunikációs készsége, semmi. Csak jól beég az osztály előtt, ha nem tudja visszamondani, amit otthon olvasott.

31/N

Szerintem attól, hogy egy diák néhanapján kimegy a táblához felelni, még nem fog tudni prezentációkat bemutatni felnőtt korában... Igaz, hogy a szereplést, sok ember előtt való megnyilvánulást lehet tanulni, és aki sokat gyakorolja, annak mindennapos rutin lesz, és semmi különösebb gondot nem okoz. De az iskolai felelések osztály előtt soha nem fognak ilyen rutint adni.

Ennek ellenére én nem tartom a szóbeli felelést rossz dolognak, sőt, szerintem szükség is van rá, mert időnként a tanárnak fel kell mérnie, hogy a diák mennyire sajátította el az ismereteket, és mennyire tudja azt a saját szavaival visszaadni. És ennek felmérésére nem mindig a legjobb eszköz az írásbeli számonkérés. Szóbeli felelésnél ugyanis olyan kérdéseket lehet feltenni, és úgy lehet irányítani a "beszélgetést", hogy olyasmikre is fény derüljön, amikre amúgy nem derülne (pl. ha valamit nem ért, vagy félreért a diák). Írásbeli dolgozatnál a tanár sokszor úgy van, hogy a gyerek rosszat írt, áthúzza és kész. Szóbeli felelésnél viszont könnyebben ki lehet deríteni, hogy mit értett félre, vagy maradt rosszul a fejében a gyereknek. És egyébként is, a szóbeli megmérettetést, a feszültség kiállását a gyereknek tanulni kell, mert ha soha nem felelne valaki szóban, akkor lehet, hogy érettségin pánikrohamot kapna, amikor ott ül előtte 3-4 vizsgáztató fapofával.

Én egyébként nem értem ezt az érvet, hogy "a többi gyerek csesztet és röhög". Én a kezdet kezdetén meg szoktam mondani az osztálynak, hogy aki elkezd röhögni, az fogja folytatni a felelést. Egy párszor persze röhögnek és szórakoznak, de ilyenkor keményen lecsapok, kihívom a leghülyébbet és szétalázom. De szó szerint. Egyszer-kétszer ezt elég megcsinálni, és utána nálam minden osztályban néma kuss van, amikor valaki felel. Mert megértik, hogy bárki lehetne ott, és bárki mondhatna hülyeséget. Egyébként én még azt is felajánlom, hogy hozzon a felelő egy széket, és üljön oda hozzám, és halkan feleljen, de (és lehet, hogy meglepődtök), nem szoktak ezzel a lehetőséggel élni. Minden csak nevelés kérdése.

"Az osztályteremben a 30 fős osztály előtt, akik röhögnek, és cseszegetik a felelő embert."

Úgy gondolom ezzel van a fő gond, nem pedig magával a feleléssel. A tanár hibája, ha ezt hagyja, pedig tudja, hogy ez befolyásolja, hogyan és miként adsz számon a tudásodról feleléskor (és emiatt a jegyed is befolyásolja). Én azt mondom, hogy lehet feleltetni, kivéve ha a tanár nem tudja elkussoltatni az osztályt. Akkor egy ilyen tanár inkább ne is feleltessen.