Hogy lehet valakit amiatt utálni hoy passzív?

Hát, én hajlamos vagyok magamat rossz helyzetbe vinni, de én a helyedben megkérdezném tőlük, hogy miért mondják ezt meg azt, mert komolyan érdekelne. Valószínűleg először tagadják, fontos, hogy ekkor határozottnak kell lenni, hogy "több helyről is hallottad" és biztos, hogy mondtak ilyet. Bár mint írtam, én hajlamos vagyok magam rossz helyzetbe vinni és lehet, hogy ezek után mégjobban utálnának.

Így a legjobb, amit tehetsz, hogy ignorálod. Ott vannak a barátaid és a semleges része az osztálynak, ők számítanak és hidd el, hamar eltűnik majd ez a kis különbség köztetek, amit lehet, hogy csak te érzel. Ha zavar és úgy érzed, hogy "nem tudod lemosni magadról, hogy korábban másokkal barátkoztál" akkor egyszer hozd fel nekik témaként hogy te így érzed. Beszéljétek meg. Valószínűleg ez tényleg inkább benned van, de ha esetleg nem is így volna, akkor el tudnátok rendezni egymással a dolgot és továbbléphetnétek sértődés nélkül :) persze lehet, hogy ez az érzés idővel magától elmúlik.

Tudod, ez a helyzet nagyon ismerős nekem. Hozzáteszem, hogy én nyolcosztályos gimibe járok, ami azt vonja maga után, hogy négy évvel többet töltök az osztálytársaimmal, mint te. Na de ettől függetlenül a te helyzeted erősen emlékeztet engem az én alsós éveimre, főleg 5-6. osztályra, tehát arra, amikben te is benne vagy. Elmondom, mi volt:

A felállás majdnem ugyanez, osztály kb fele menő, pár semleges aki mindenkivel úgy-ahogy jóban van (aztán egyre inkább nyitottabbak lettek a menők felé, mifelénk annyira nem) meg a kevésbé népszerűek. Itt az kb nyolc embert takar plusz talán pár fiú. Ez több, de mi nem is voltunk egységesek teljesen (két nagyobb csapat van, de nincsenek rosszban). Szóval azzal az 5-6 fővel szerencsés vagy :)

Na de, lényeg a lényeg: az elején tényleg rossz volt, ment a kibeszélés meg minden. Ők kibeszéltek minket, egymást (mármint a menők), és "cserébe" mi is kitárgyaltuk őket. A tipikus miért megy bulizni tizennégy évesen, hova tizenkét évesen smink meg ilyenek... és ez jó érzés volt. Nem szép dolog, ez van. Szóval: nem mondom, hogy ti is beszéljétek ki őket, mert az ronda dolog! De: szerintem kérdezd meg a barátaidat, hogy ők hogy látják magát a helyzetet. Talán ha átrágjátok magatokat a témán (vigyázva, hogy senkit ne érintsen feszengve vagy ha bárki megunja, akkor abbahagyva) az segítene.

Aztán teltek az évek, volt mélypont (6-7. osztály talán? De ez kisgyerekeknél nyilván elnyújtottabb folyamat, szerintem) aztán szépen lassan összeszolkott az osztály. Most tizedikesek vagyunk. Még mindig nincs jóban mindenki mindenkivel, de már nem utálunk alanyi jogon senkit. Odaköszönünk egymásnak a menőkkel, ha úgy van hogy együtt kell dolgoznunk, nem fanyalog senki, ha az alkalom úgy hozza, váltunk is pár szót. Hozzáteszem, hogy messzemenőeg a mienk a legrosszabb osztályközösség a suliban (ebédlőnél nem ülünk együtt: menők és semlegesek együtt, meg mi két kupacban. Legtöbbünknek nem lenne baja, ha együtt ennénk, de akkor sem beszélgetünk, szóval a győztes hozzáállás szerint - ami miatt nem ülünk együtt - ez felesleges.) Illetve nálunk még mindig van két padsor: fiú meg lány :D Szóval gondolom nálatok ennél azért jobb a helyzet.

Lényeg a lényeg: idővel ez elmúlik és jobban összeszoktok. Ez persze nem egyetemes törvény, másik osztályban pl azonnal jóban lettek a kilencedikesek, de hát ez van. Viszont én nagyon a mi sztorinkat látom bennetek és ezért reménykedem hogy gyorsabban és jobban, de hasonlóképpen felfelé fog ívelni a kapcsolatotok és növekedni fog az összetartás.

Bocsánat a kisregényért, de remélem segített valamit :) Minden jót és ne feledd, a legjobb amit tehetsz, ha ignorálod és valamilyen (másnak nem ártó vagy építő) módon kiadod magadból a feszültséget.

Az nem meggondolatlanság és gyerekesség, ha magadat adod. Hanem egy tág lyukú szűrő, amin csak kevesen maradnak fenn, de éppen azok az emberek, akik számíthatnak neked. Ha nem magadat adod, akkor lehet, hogy többen maradnak fenn, de nem miattad, hanem az álarcod miatt, ami valójában nem te vagy. Ha azok az emberek számítanak neked (ami önbecsapás), csak egyre nagyobb kényszerként éled meg, hogy viseld az álarcot, és állandó félelmeddé válik, hogy mikor esik le. Mint A Gyűrűk Ura gyűrűje: egyre nehezebb lesz. (Lehet, hogy ezért látnak kétszínűnek, mert régen még magadat adtad, most meg már nem? Nem tudom, csak felvetés mindennemű rosszindulat nélkül.)

Ha pedig titokzatosnak látnak, akkor alighanem azt projektálják rád, ami bennük van belső félelem: "hú, biztosan csendben utál mindenkit". Nyilván te vagy az, aki a legjobban tudja, hogy veled kapcsolatban mi az igazság. Ha olyannal vádolnak, ami nem igaz, kár foglalkozni vele, higgyen, amit akar - máris kiesett a szűrődből. Megmagyarázás és magyarázkodás között van különbség. Az előbbi annak szól, akit valóban érdekel az igazság, és azért kész meghallgatni téged (is). Az utóbbit a "jaj nehogy rosszat gondoljanak rólam" félelem szüli. Egy olyan, ember, aki számodra nem értékes, teljesen mindegy, hogy mit gondol rólad. Ha rosszindulatú pletykákat terjeszt, durván hangzik, az is jó valamire: nevezetesen, megmutatja, akik azok, akik még nem értékesek neked, azok, akik minden fenntartás nélkül elhiszik a maszlagot. Akit érdekelsz, és ezét hajlandó meghallgatni téged (mert úgy korrekt, ha mindkét felet meghallgatjuk, mielőtt véleményt formálunk), az jó eséllyel nem dől be a hazugságnak.

Persze nem könnyű ezt viselni, ha könnyű lenne, nem is így viselkednének egymással az emberek.

A félelem az elrontástól éppenséggel lehet módja az elrontásnak. :) De hibázni nem bűn.

Elég sok ember van a Földön. Ha egyedül maradsz, attól sem kell félni, az azt jelenti, hogy előbb magaddal kell szembenézned (mert akkor valószínűleg te űzöd el magadtól az embereket, csak nem tudod, mivel). Ha ez megvan, tudni fogod, hogyan lépj ki belőle. De még az sem biztos, hogy sor kerül rá, mert előbb találsz megértő barátokat.

Hogy lehet valakit amiatt utálni hogy passzív/szexualitása van, nincs/más származású, nem más származású/gazdag, csóró, néz tv-t, nem néz tv-t/okos, buta/szeret hülyéskedni, nem szeret/nagyon komoly, nem az?

Érted már?