Mit tennétek a helyemben? Hogyan fogadnátok el?

Te fiú vagy lány vagy?

Bocsáss meg...de lehet kicsit nyomulós vagy, mégis év vége más..de lehet már szenilis is kicsit..szerelmes lettél belé??:) nem baj az csak ne dramatizáld túl!! Szerintem.:)

Egyetértek a válaszokkal.

Attól, hogy valaki nem segít nekem, soha az életben nem fogok úgy tekinteni rá, mintha ő "okozná" a problémáimat. Mert nekem kicsit így hangzott ez a kérdés. Akár ennyi erővel a konkrét problémát is leírhattad volna, de te azt látod elemi problémának, hogy valaki nem segít, kivetíted az ő személyére az egész problémát. Ez még a ráakaszkodásnál is rosszabb.

Magyarázd el itt, hogy miért függ a problémáid megoldása egy személytől/tanártól/stb. akármi. Szerintem fontos azt belátni, hogy az a tanár is ember, nem pedig isten. Az emberek általában istenként tekintenek azokra, akiktől a "választ" várják mindenre, pedig sok személyes helyzeteidet pontosan te magad tudod a legjobban, leg-hozzád-kimértebben megoldani.

Ha elmondásod szerint "segített is meg nem is", akkor nem értem, mit vársz tőle, ő is kényelmetlenül érezheti ezt, hogy vársz tőle valamit, miközben még te magad sem tudod, hogy mi az, mert nem értitek meg egymást. Pedig pont azok "kötődhetnek igazán", akik között őszinte megértés van. A leírásodból nem ez jött le.

"Óriásit csalódtam benne."

Ez igencsak drámai, de gondoltál már arra, hogy talán ő is csalódhatott benned, és azért ilyen veled?

Iszonyatosan nyomultál rá, igazából sajnálom szerencsétlen tanárt. Neki részben kötelessége, hogy segítsen a diákjain, erre te pedig elkezdtél vonzódni felé.

"Nagyot csalódtam benne."

Kevés ennél dráma királynősebb szöveget olvastam itt. Túl sokat láttál bele, most pedig túl dramatizálod.

Lépj tovább.

15/L