Kamaszok! Csalódtatok már emberileg a tanáraitokban?

Igen.

"Iszonyatosan" nem vágytam arra hogy megértsenek és segítsenek. Ha ők nem akarnak, akkor megteszi más, pénzért. Nyilván praktikusabb iskolában kapni segítséget, de nem véletlenül vannak magántanárok.

Ha nem a tanulmányaidról van szó, akkor ne várj segítséget a tanáraidtól, hacsak nem ismered őket eléggé. Az a munkájuk hogy foglalkozzanak veled, de csak egy bizonyos pontig, onnantól opcionális. A "munkahelyi" kapcsolat miatt fent kell tartani a barátkozós-jófej imázst, de ha nem bírnak téged vagy nincs rád idejük, akkor semmi sem kötelezi őket arra hogy veled foglalkozzanak.

Igen volt hogy csalódtam bennük mert annak ellenére hogy tudtam nem szuperhősök, én annak tekintettem őket (és tekintem még most is). Persze nem olyan eset volt, hogy nem akartak segíteni csak tudtukon kívül hibáztak.

Feldolgozni úgy dolgoztam fel (és esetleg bocsátottam meg), hogy tudtam hogy ők is, én is emberből vagyunk, én is hibáztam/okoztam nekik csalódást és nem ér annyit ez az egész, hogy megromoljon egy jo kapcsolat :)

Egy volt osztályfőnökömben.

Nagyon csúnya gúnynevet kaptam egy osztálytársamtól és pár haverjától. (nem, nem fogom leírni)

Persze őket hiába kértem, így az osztályfőnökkel beszéltem.

Ő lerendezte egy "később megbeszéljük"-kel.