Mit tegyek? Borzasztóan sajnálom a lányomat.

Ki akarja, hogy beszóljanak neki? Senki. Elméletileg senki sem szeretné. Épp ezért nem is szólok be másnak. Mert nem akarom, hogy visszaszóljanak utána. Gyűlölöm, ha beszólnak, vagy akárhogy bántanak, pont azért, mert rossz. Most akkor én miért is legyek mással ilyen? Nem, hogy örülne az illető, hogy "na, végre egy rendes gyerek". Nem hogy örülne, hogy "na ez végre tuti nem fog beszólni nekem". Nem, ő beszól neki, hogy aztán ő is szóljon vissza. Mintha bántaná az, hogy van valaki, aki nem akarja bántani őt. Nem értem, épp ez a lényege, hogy aki NEM bánt minket, az JÓ! Az ősemberek sem a pillangókat irtották ki, hanem a rájuk káros élőlényeket, pl a kardfogú tigriseket. Egy életképes ember nem attól kap agyf@*szt, ha valaki NEM szól be neki, hanem attól, aki beszól neki (ok nélkül). Ez így működik. Egy egészséges ember nem szereti ha bántják, ép ezért egy ember arra vágyik, hogy olyanokkal vegye körbe magát, akik nem csesztetik folyamatosan. Ezért nem barátkoztam már régebben sem olyanokkal, akik egyfolytában verekedtek, bántották egymást és a másikat.

A lányod vagy te kifigyelitek az útját, ha nincs félre eső utca ahová megy akkor valahogy elcsaljátok (ismeretlen számról sms egy barátja nevében) ott lesz a lányod, te ott állsz egy fegyverrel (kés, kalapács, valamilyen ütő, vágó, szúró fegyver) elállod az útját, a lányod egy kicsit megveri (pár pofon, rúgás, akár ököllel is de azt gyomorszájba mert fáj, de nem látszik) közben felvilágosítod hogyha visszaüt te is adsz neki de akkor brutálisan. Miután végzett a lányod elmagyarázod neki hogy hadja békén, vagy következőleg már félholtra lesz verve, és hogy van erre embered.