Mi a véleményetek arról, ha egy diák, akinek a hobbija az írás (és többnyire precíz, de komoly témákat érintő műveket ír) egy történettel ajándékozza meg a tanárát, akire felnéz?

Szerintem jó ötlet.

"Képmutató tett vagy inkább őszinte megnyilvánulás?"

Te vagy az író, ezt nálad jobban senki nem tudhatja.

"Mit gondoltok, az író a tehetségével figyelmet szeretne kivívni magának vagy csupán emléket kíván hagyni a tanárában?"

Nyilván erre is te tudod a választ, és gondolom, a történeted egyben egy üzenet is a tanárodnak, nem csupán egy találomra előkapart régebbi szösszenet. Ha a tanárod félreértelmezi, talán nem is érdemelte meg, hogy felnézz rá. Az érzelmek közül érdemes félretenni a félelmet, hogy "mi lesz ha mégsem", mert ami lepel lehullhat, az bár fájdalmas, de hamis is volt. Ha viszont nem, akkor nem is volt lepel; megerősíti a kapcsolat jelentőségét.

"Különcségre utal, ha valaki így szeretné kifejezésre juttatni a háláját?"

És ha igen? É ha nem? Számít az?

"Találkoztatok-e hasonló személlyel?"

Magam részéről még nem. De ez nem jelent semmit. Ne félj valamit mindenki közül először megtenni, az a legjobb rekord a világon: soha senki nem dönti meg.

Szia. Én pont ilyen vagyok. Mármint én is írogatok és két tanáromnak is odaadtam. Az egyiket egy olyan tanáromnak akinek szólt és akire felnézek.

a másikat pedig a magyar tanárnőmnek mivel érdekel, hogy mi a véleménye róla.

még egyikőjüktől sem érkezett véleményem, viszont én személy szerint nem képmutatás miatt adtam oda. Az előbbinek azért mert szemtől szembe nem biztos hogy lesz rá lehetőségem, vagy eltudnám mondani azt amit leírtam, az utóbbinak pedig azért, hogy egy "szakember" is lássa.

2-es vagyok.

Annak a tanáromnak amelyiknek szolt az iromanyom nov. 3-an adtam oda. Azóta eltelt kb. 7 hónap. Utolsó hírem áprilisból származik, akkor még nagyon az elején tartott (az én iromanyom inkább egy regényhez hasonlítható). Azóta fogalmam sincs mi lett vele. Kapcsolatom valtozott a tanárral (jo iranyba) ami lehet akar annak az oka, hogy elolvasta, de egyebkent fogalmam sincs.

Szerinte add oda és legy türelmes. Én amikor oda adtam neki arra szamitottam, hogy már kirandulasig ( o volt a kisero tanar es nov.21-en mentunk) elolvassa. Nem tudom, hogy a novelládban milyen üzenet van, viszont az enyémben egy olyan ami gyokerestul megvaltoztathatja az eletem. Sokaig vartam es amikor mar azt mondtam, hogy nem erdekel elolvassa e, szoba hozta.

Ha meg nem olvassa el akkor sincs baj. Élitek tovabb az eletetek, ha meg nagyon fontos hogy tudja maskepp mondod el neki. De ha meg el sem olvassa (esetleg evek mulva sem, ami benne van a pakliban) akkor lehet meg sem erdemel egy ilyen jo fej diákot mint te (es ezzel nem a tanart akarom minositeni)

Szedd ossze magad es add oda neki. Baj nem lehet belole. Ha meg kerdesed van irj privatot.

U.i. majd ird meg mi lett 15/l

Igen, különcségre utal, de ez nem hiszem, hogy gond lenne. Különcnek lenni nem feltétlenül rossz.

Hogy képmutató tett vagy őszinte megnyilvánulás részedről, azt csak te tudhatod. A tanárt is te ismered, gondolom, van sejtésed róla, hogy örülne-e neki.

Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, én ha tanár lennék - diák vagyok -, biztosan örülnék neki.