Ha egy tini kövér lány öngyilkosságot próbál meg elkövetni akkor ki a hibás szerintetek?

Hogyan is lehetne erős a lány, ha gyakorlatilag az egész társadalom ellene van a súlya miatt? Elszomorító, ha nem áll az ember mellett senki, és önerőből aztán biztosan nem egyszerű lefogyni. Azt, hogy az emberek képtelenek elfogadni a másikat, én általában a társadalom számlájára írom, és biztos vagyok benne, hogy nem tévedek nagyot. Ha eljut a dolog egy olyan szintre, hogy az illető megkísérli az öngyilkosságot, az semmiképp sem az ő hibája, elvégre nem akar ő eredendően meghalni, csak a környezete kiváltja belőle ezt a menekülési kényszert, és hol máshol lenne nagyobb nyugalom, mint a halálban? Ha azt kell keresni, hogy ki a hibás, akkor az osztálytársak és a tesitanár mindenképpen azok - ők váltották ki a halálvágyat a lányban. Utána már csak az elhízásért felelősek vannak, de jelen esetben ez most csak másodrendű. Ezen a szinten viszont már nem egymásra mutogatni kéne, hanem segíteni az illetőt, hogy eszébe ne jusson még egyszer ilyesmit tenni pusztán amiatt, mert nem felel meg egy hülye társadalmi sztenderdnek.

Túlsúlyos ugyan nem vagyok, viszont nem mindig érzem magam jól a bőrömben, úgyhogy átérzem a helyzetet. Remélem, hasznos volt a válaszom. Kitartást a lánynak! :)

Az a baj, hogy a gyerekek, a tinik (és sokszor a felnőttek se) nem veszik észre, hogy a beszólásaikkal milyen lelki károkat tudnak okozni. A gyerekek és a tinik nagyon túlzásba tudják vinni, hiszen ott már nem is az a lényeg, hogy kicikizzék az áldozatot és ezáltal a tudtára hozzák, hogy valamiben változtatnia kellene, hanem ott már az egymással való versengés a lényeg, hogy ki a bátrabb, ki a keményebb, ki a gonoszabb, ki tudja a lehető legjobban bántani az "áldozatot".

Engem egész általánosban kiközösítettek. Nem voltam dagi, hanem egyszerűen nem volt olyan szép kis pofim, mint a többi kislánynak. Ráadásul szegények voltak a szüleim és mindig mások rongyosra hordott ruháit örököltem meg. Napi szinten bántottak és nem csak szavakkal, hanem fizikailag is. Amikor valaki nagyon bizonyítani akarta a keménységét, akkor nekem jött. Fellöktek a folyosón, oda jöttek és megpofoztak, vagy labdával vágtak fejbe. Elvették a táskámat és bedobták a kukába, olyan is volt, hogy engem kaptak fel és dobtak bele. Iszonyat dolgokat kellett átélnem és a szüleim, de még a tanárok se voltak hajlandóak beleavatkozni! Teljesen magamra voltam hagyva. Milliószor gondoltam én is az öngyilkosságra!

Most, felnőttként teljesen megváltoztak a vonásaim. A fb-on látom, hogy azok a lányok, akik anno az osztály szépei voltak le vannak robbanva. Nem foglalkoznak magukkal! Míg az én fb-on posztolt képeimhez azok a volt fiú osztálytársak, akik annak idején bántottak, oda írogatják, hogy de csinos vagy... Ha szórakozóhelyen, vagy bárhol összefutok velük, akkor teszik a szépet nekem, meg akarnak fektetni. De azt egyik sem mondta még, hogy "figyi, nagyon sajnálom, ami régen történt, nem akrtalak én bántani, csak hát tudod, milyen gonoszak a gyerek" vagy egyik sem kérdezi meg, hogy "mondd, hogy sikerült túlélned azokat a dolgokat, amiket műveltünk veled?". Pedig a válaszom az lenne, hogy "elmész te a büdös p****-ba, mert teljesen tönkre tettétek a gyerekkoromat!!!". Ha öngyilkos próbáltam volna lenni, vagy meg is tettem volna és már nem lennék, akkor úgyis azt mondták volna, hogy az én bajom, meg idegbeteg voltam. Pedig nem, nem kell idegbetegnek lenni! Elég csak magányosnak lenni és menthetetlennek érezni a helyzetet! Elég csak azt látni, hogy teljesen mindegy, milyen ember vagyok, mennyire lennék értékes barát, nem kellek senkinek, mert a burok a lényeg, hogy az mennyire szép, mennyire szivárványos.

Most már azt mondom, hogy én csak tanultam belőle, csak jobb ember lettem azáltal, hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ha én beszólok valakinek, akkor az benne mekkora károkat tud tenni! Szóval ki a hibás? Elsődlegesen az osztálytársak!

A szülei a hibásak abba, ha túletették.

De egy tininek kell hogy legyen annyi önkritikája, hogy belássa, hogy dagadt. Jönnek majd neki a fiús korszakok, arra nem gondol, hogy jól akar kinézni?

Azok is hibásak, akik csúfolják, de a lány is, hogy ha semmit sem tesz. Persze az más eset, ha betegségtől dagadt, nem az igénytelenségtől.

Nezd, en nem vitatkozok veled tovabb, de azt meg kell jegyeznem, bar a kerdes kiirasaval ugy tunik, mintha erdekelne teged a lany sorsa, problemaja, a hatterben megist te is ellene vagy ugyan ugy, mint azok, akik bantjak ot! A sajat lelki eroddel peldalozva eliteled ot azert, mert megviselik a cseszegetesek. Burkoltan te is azzal jossz, hogy TE is jobb vagy nala, mert tobb erod van elviselni a bantasokat, mint o. Te is eliteled, csak talan te nem a kulseje miatt, hanem a gyengesege miatt. 2 otletem van, hogy te hogyan kerulsz a kepbe:

1. Az egyik kis kocsogoskodo bunko gyerek anyja vagy es behivott az osztalyfonok lecseszesre, hogy neveld meg a gyerekedet.

2. Te magad vagy az egyik kis bunko gyerek, aki bantotta es ongyilkossagi kiserletbe hajszolta a lanyt es most probalsz magadnak igazat kiharcolni, hogy te teljes joggal es okkal bantottad ot.

Barmelyik is vagy, akar lehetsz egy harmadik is, a lenyeg, hogy semmivel nem vagy jobb ember azoknal, akik lelkileg nyomoritjak ezt a szegeny lanyt! Te is azt akarod kiharcolni, hogy mindenki ot es a szuleit itelje el azert, mert megprobalt kinjaban es tehetetlensegeben ongyilkos lenni.